Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A KAPUVÁRI /ÉS GARTAI/ PARASZTVISELET - Előállítás és beszerzés

a/ a megrendelőknek, a parasztságnak az őszi betakarítás után volt anyagi lehetősége - pénze -, hogy ruhát /vagy ruhaanyagot/ csináltasson, b/ a megrendelők, a parasztság inkább a téli időszakban ért rá az ünnepeket megülni és pompájukat rangosabb öltözékkel is megadni, c/ a téli időszak öltözékfajtái egész korszakunkban kimódoltabbak a nyáriaknál, tehát főleg ezek igényelnek specialista vagy kisiparos készitőt /a polgárosultabb férfi öltözék: a nadrágos ruha, valamint a polgárosultabb női öltözék: az ujjasos ruha/. A ruházat elemeinek beszerzése

: Ha nem is házilag készült valamely ruhadarab, akkor is legtöbbször az illető méreteire csináltatták. A második világháború előtt túlnyomórészt mérték után készült a ruházat. Kész kisipari terméket csak kis mértékben fogyasztott a kapuvári parasztviselet. Ennek aránya csak 1945 után nőtt meg számottevően. A készitő műhelyében ritkábban vettek kész terméket, még a rendeléseknek is csak kis részét bonyolították le az iparosnál. A beszerzés fő helye a vájsár volt, egészen a második világháborúig. Az 1904-es vásártérkép is mutatja, hogy a vásár középponti térségében csupa ruházati anyagot ill. ruhadarabot árusító foglalt helyet /1. ábra/. A rendelések nagy részét is a vásáron szokták lebonyolítani, nemcsak hivatásos iparosokkal /pl. kékfestő, csizmadia/, hanem gyakran a vásárlóként ott található specialistákkal is /parasztvarrónő, höveji himzőasszony/. Kapuvár mezőváros volta forgalmas vásárai révén is pezsditőleg hatott a helység viseletkulturájára.