Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A KAPUVÁRI /ÉS GARTAI/ PARASZTVISELET - Előállítás és beszerzés

Házi készítés és diszités Varrás /"házivarrás"/ Tárgyalt korszakunk folyamán lassan, de folytonosan csökkenő a jelentősége, A Rábaközben 1840-ben "A nőnem a fehér ruha-nemüket maga ... varrja, sőt kivévén az egyetlen réklit, minden öltözetét maga késziti."

217 Kapuvárra is vonatkoztathatjuk ezt a megállapítást. A szájhagyomány szerint a XIX, sz. végén kezdik csak nagyobb mértékben specialistákkal csináltatni az ujdivatu ruhákat. A korábban általános önellátás a XX. sz.ban egyre kevesebb családban maradt fenn, hovatovább egyesek ügyeskedését jelenti. Elsősorban az egyetlen - ós csak félig - házi készítésű alapanyagot, a vásznat varrták is meg házilag, majd az ezt felváltó gyolcsot is. A XX. sz.-ban az utóbbiból sok család már csak a köznapi darabokat készítette el maga. Házasodásakor mindenki otthonról kapott fehérruhát. Télidőben sorra lekerültek a vég vásznak az ágy tetejéről, a gyolcsok a sublótból. Felszabták, megvarrták "staférba". A lányok akkor tanultak meg varrni édesanyjuktól, amikor a hozomány fehérneműjük készült. Az anya szabott, 13-14 évnél idősebb lánya varrt. A XX. sz. eleje óta már géppel tanult varrni a legtöbb lány, sok családnak volt már "masinája".

213 Vásznat 3-as tűvel és 16-os cérnával varrtak a gépen. Egyesek viszont máig csak kézzel varrtak. Az 5 holdnál több földdel rendelkezők a XIX. sz. végétől napjainkig minden férjhezmenő lányuknak adtak 12 köznapi és 6 ünnepi inget /a mindenkori anyagból és szabással/. A legények fehérruhájából legalább a hétköznapit megcsinálta az anyjuk. Ingből általában 8-10-et, gatyából a legszegényebbek csak kettőt, a középső réteg hatot, a nagygazdák tiz-tizenkettőt is kaptak. Több családban mondják, hogy a századfordulón a hímzett gatyák készítésekor a legények, férfiak is "besegítettek" a munkába, ők is varrtak, hímeztek. "Télen ők