Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A KAPUVÁRI /ÉS GARTAI/ PARASZTVISELET - Előállítás és beszerzés

aki kivetkőzött, akár kapuvári, akár más községbeli, szivesen eladja levetett ruhadarabjait. Néhány példa: a második világháború alatt egy csornai asszony "70 kiló árpáér" adta el piros "kázsmirszoritóját" egy kapuvárinak. Egy vitnyédi asszonytól "egy kiló irésvajér" vett egy bársonykendőt egy kapuvári. Egy 1954-ben kivetkőzött szanyi asszony 450 Ft-ért adta el Kapuvárott három "szoritókendőjét". A 60-as évekre ez az eladogatás is megszűnt, inkább csak a helyi múzeum vesz parasztruhát. Létezett még egy, csekély jelentőségű és rövid életű ruházati anyagbeszerzési mód is a kereskedelmen kivül. 1920 és 19X között közvetlenül a gyártól kaptak lenvásznat azok a kapuváriak, akik szerződéses lentermeléssel foglalkoztak. Ezt az anyagot a lányok kapták kelengyébe, "staférba" és ágyneműnek, köténynek készítették el. Hamarosan abbahagyták azonban a lentermelést, mert nem fizetődött ki. II. Ruhadarabok és alkotó elemeik A ruházat elemeinek előállítása

: Ez a munka a paraszti élet rendjének megfelelően jellegzetesen téli_teyé_ke_nxség, mivel 1. a házi készitésre is csak télen értek rá, mert nyáron a mezőgazdasági munkák foglalták el az asszonyokat is. 2. a specialisták és kisiparosok is télen értek csak rá itt a mezővárosban az iparűzésre, mert nyáron ők is mezőgazdasági munkát végeztek, 3. a specialisták és kisiparosok a megrendeléseket is télen kapták, hiszen