Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A KAPUVÁRI /ÉS GARTAI/ PARASZTVISELET - Előállítás és beszerzés

dőiket, lefejtett "ruhaszerszámot", ami helyett már sötétebbet varrtak ruhájukra. Később már gazdalányok is kezdtek más családoktól ruhát venni. 1945 óta a textil-, rövidáru- és ruhaüzletek ugyanazokat a cikkeket juttatják el a kapuváriaknak is, mint amit az egész országban. Sz a tény legalábbis a ruhaanyagokban változást hozott, azoknál is, akik különben megtartották hagyományos viseletüket és régi szabású ruhadarabokat csinálnak ill. csináltatnak maguknak. A boltok a kivetkŐzést segitik elő, kétféle hatással is. Sgyrészt azzal a negativ ténynyel, hogy a hagyományos, speciális igényeket kielégitő darabokat, anyagokat nem árulják, lehetetlenné teszik a népviselet továbbélését, ha már kifogytak a házi készletek. Másrészt azzal a pozitiv ténnyel, hogy nagymennyiségű készruhával, konfekciós termékkel árasztják el a lakosságot, természetesen divatba is hozzák ezek viselését, főként a mindig ujat kereső fiatalok körében. Az üzletek készletei ezáltal országosan egységesitik a táji viseleteket. A készruhák közül 1945 után terjedt el erősebben a női bugyogó, majd az 1950-es években sokaknál a kombiné is. Parasztruha alatt is viselik, mint nem látható elemeket. Patent- és selyemharisnya viselete kizárólagos lett. Női félcipőt és főleg szandált készen vesznek. Legújabban terjed a kötöttkabát, de csak gyári készitésü. Ez a ruhadarab Kapuvárott már nem mutat helyi jelleget, mint az ország egyes más pontjain, ahol specialisták készitik és beilleszkedik a népviseletbe.

21

^ Ilyen hagyományőrző helységben, mint Kapuvár, az Üzletek viseletátalaki tó szerepe csak lassitva jelentkezik /Gartán gyorsabb ez a folyamat/. Egyesek kivetkőzése ugyanis egy ideig még mások számára éppen lehetőséget nyújt ahhoz, hogy tovább is fenntartsák hagyományos viseletüket. Hiszen