Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)
A KAPUVÁRI /ÉS GARTAI/ PARASZTVISELET - Előállítás és beszerzés
ruhaanyag értéke, szépsége, szine szabta meg, hogy milyen értékű, cifraságu és szinü diszitményt kell rávarrni. A boltosok ismerték ezeket a parasztviseleti szabályokat és mindig tartottak elegendő árut az igényeknek megfelelő választékban. A gyári diszitőelemek változatos és gyakori alkalmazása is erősen drágitotta a kapuvári viseletet és főleg ez tette a XX. sz. elejére a környék "legcifrább" viseletévé. Gombok használata a vászon- és alsóruhán csak a XIX. sz. végén lett általános, a női szoknyákon pedig csak az utóbbi évtizedekben. A felsőruhákra viszont emlékezet óta használtak diszes, bolti gombokat. Pl. férfinek szines "purucra" kis gömbölyű, aranyozott ezüstgombokat, vagy rézgombokat. Az első világháború után lett kedveltebb a virágos, cifra betétes, üvegezett gomb a "sikselem puruchoz". Ennek darabja 1 P volt az 1920-as években /cseh gyártmány/. Egyszerűbb gombok ugyanakkor 15-20 f-be kerültek. A kapcsokat is az üzletben árulták. Súlyra /dkg/ mérték a különböző alakzatokban ünneplő ruhára varrható "pillangót", fémsodronyt /"fórizst"/, apró üveggyöngyöt és a háború előtt kapható kis fujtüveg rudacskákat. A rőfösök árultak cérnát, fonalat: varráshoz, hímzéshez, specialista és kisipari feldolgozásra is. Pl. a nőve jiek is a kapuvári Borsodi Árpád 1922 és 1935 között működő boltjában szer azték be a himzés kellékeit. 21 "'" A századforduló óta a csizmadiák és a gombkötők is boltban vették a szines pamutot ill. gyapjúfonalat. Sokféle szegő, diszitő* rövidárut árultak az üzletekben. Némelyik fekete, fehér, piros, kék és lila szinben is v)lt, pl. a "margitkötő". Női bársonyruhára koptatónak az 1920-as évekig "söprüzsinór", majd vastag "gömbölü zsinór" volt kapható; 20-30 f-ért métere. A háború előtt lehetett kapni fémszálas rojtokát, zsinórokat, sujtásokat. Az ezüstszálas, sujtásnak használt "üstzsinór" használatát Csepregen 212 már 1788-ban tiltották, de hiába. A XIX. sz.-ban nagyon
