Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A KAPUVÁRI /ÉS GARTAI/ PARASZTVISELET - Előállítás és beszerzés

kedveltek voltak ezek a fémszálas díszek. Az aranyszálas sujtás- és szegő csipkék főleg a csornai női viseletben voltak jellegzetesek, a XX. sz. elejéig. Az "üstzsinórt" pedig legtovább talán Kapuvárott és Szanyban viselték, mellényfélére. Nagy mennyiségben, többféle ruhadarabhoz fogyasztottak fehér és fekete csipkét, cérna és selyem kivitelben is. Az 1910-es években a legdrágább csipke rőfe 4 korona volt /amikor egy mázsa buza 14 korona volt/. Géphimzés csikókat, "kivarrást" is sokat vettek a kapuváriak, főleg alsószoknyára. A szalagok közül a fehér, piros, kék és rózsaszín a legkedveltebbek. Szerették az 1923 táján a kereskedők által divatba hozott rikitó rózsaszint, ezt "ujszínnek" nevezték ÓT o /kereskedelmi nevén ceriz/. A tenyérnyi széles, "csatosnak" és "regruták" fejrevalójára való "rózsás pántlika" /44., 59., 55. és 51. ábra/ csak a háború előtt volt kapható, rőfe 4 koronáért. Később csak egyszínű vagy nemzetiszínű kivitelben volt széles szalag a kapuvári üzletekben. A széles szalagoknak sorozáskor volt mindig nagy keleté. "Akkó olan vót a város, mint a földindulás, mindenki elő vót. A kössékházánál lestek, hogy ki vált be, ki lett reguta. Amelik legén bevált, fölmehetett az erkébe." Amikor hozzátartozói lentről meglátták az emeleti nagy erkélyen, fölkiabáltak: "Dobd le a sapkádat!" Aztán siettek a sapkával vagy kalappal, "vitték a lánok az üzletbe" és megvették rá a szalagokat."Akkó olan nah harc vót ám az üzletekbe is. Aki nem sietett, elkapkották előle. Mindenki egyszerre ment, alig győzték a boltosok a szalagot mérni, nem győztek szalagot hozatni." Aztán a lányok visszasiettek a községházához és "mire kieresztették a legént, már átatták neki a szalagos sapkáját." A pár centiméter széles, egyszínű szalagokból díszítő alakzatok is készültek a kapuváriak kezén. E célra leg-