Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

FÜGGELÉK

"kivarrás" szegi, ami kilátszik a felső alól. k, felső fehér pamutból mintásán horgolt vagy kötött, a szélébe szines sza­lagocskát fűznek. 1900-1925 között viselték. Vannak alsó fejkötő nélkül viselt fejkötők is. Hét­köznapra "parget" vagy "tarka" ünnepre "atlac", "selem" /1945-ig/ vagy bársony /1920-ig/ maradékból varrják, általá­van női ruha, az anya ruhájának maradéka. Esetleg gyolccsal bélelik. A selyemből levő gyakran huzottan készül. Elöl egy­szinü szalaggal kötik meg. 1920 előtt fodrot is varrtak a nyakára. Az ünnepi fejkötők diszei abból készülnek, amiből a legdíszesebb női ruháké: "bodor, margitdisz, ruhaszerszám /39. ábra/, puppogó, pillangó, fórizs, összeforgatott, sik­kerepin, seprüzsinór, boti vagy horgolt csipke". Ezekből a­lakitanak ki sávokat és kerek díszeket, "rózsákat". Ilyen köznapi és ünnepi fejkötőt pólyáskortól visel­nek. A XIX. sz. végén 5-6 éves korig, az 1940-es évekig 2-3 éves korig viselték. Lányok általában tovább viselték, mint fiuk. Pólyásoknak máig hasonló van. Sa_kafélék Férfi fejrevalók. Négy egyforma cikkből szabottak /lásd: 102. ábra/. Fekete prémből készülnek. A parasztviseletben mindig ka­rimásak. Legónykortól általános ünnepi darab /főleg té­len/ - a kopottabb pedig hétköznapi. Alacsony sapka , "ásztrigán sapka" /42., 43., 102. ábra/ Asztrahán szőrméből. Selyemmel vagy vatelinnel bé­lelt. 4-5 cm széles karimája a tetejével egybeszabott ós "pa­pirdeknire" van felhajtva. Alacsony, alig nyomható be a fej­tetőn. 1900-tól kezdve 2-3 évtizedig volt nagyon divatos, 1945 óta már csak kevesen viselik. 1920 óta utánozzák is szövetféléből, "krümmer"-ből. Nyáron ünneplő, télen köznapi is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom