Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

FÜGGELÉK

lét 2-3 ujjnyi lapos rakásokba szedik, asztalra fektetve, A rakásokat gombostűvel le is tűzik, hogy viseléskor már ne vessen ráncot. Na_y_kendők /általában 150 cm oldaluak/. Csak nők és csak vállkendőnek viselik. Rojtos és rojtnélküli is van. Elöl keresztezik a mellen és hátul megkötik. A XIX. sz. eleje óta biztosan viselték. Régebbi a kisebb vállkendőknél. Régebbi fajtái: Kékfestőkendőt köznapra, idősebbek ünnepélyesebb alkalmakra is viseltek a XIX-XX. sz. fordulójáig. Nyáron "bokros ing" fölé, télen ujjas fölé vagy alá való. Felöltés előtt ráncbaszedve összeöltötték, a fércet mindig csak mosáskor vették ki belőle. A századfordulóig voltak nagy "zselikenüők", 2-2,5 m-es oldaluak. Főleg "violaszün, tüzespiros, rózsaszün", de kék és barna vagy fekete is. Ünnepiek vagy kimenőre valók. A kopottabbal télen a gyerekek fejét és felsőtestét kötötték be, amikor iskolába indították őket. Selyemkendők a XX. sz. elejéig készültek nagy méretben. Ujabb fajtái: "Leterítő kendők", kifejezetten melegitő célú, legfelső téli ruhadarabok. Egyszínű vagy kockás posztókendőt napszámosok viseltek a XX. sz. első évtizedeiben. Gyapjúból kötött "beliner" kendőt főleg fekete színben viselnek az 1920-as évek óta. Általában belefogják a fejkendő csücskét. Viselik háromszögletüre félbehajtva is vagy párhuzamosan félbehajtva és csak magukra teritve. Nagy hidegben a fejükre is felhúzzák. Pólyahuzat

. "sarkos pólya": 39. ábra. Ez a sajátos, egyszerre ágynemüként és ruhadarabként