Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

FÜGGELÉK

I. Változatosan alakitható öltözékelemek A. Négj_2ej:al_aku_te_xj_il_da^ kendők Nagyságuk és szélük diszitettsége szerint csoportosíthatók, mert /anyagukon kivül/ főleg ez határozza meg alakítási, használati körüket. Kis kendők_/70-90 cm oldaluak/ 1. Simaszélü, szegett kendők Alkalmazási kör, megformálási lehetőségek: Tarkón kötött kendő

, "szorító", női Anyaga "zseli" /49. ábra/ esetleg keskenyen "magából rojtos"/, 1945 óta "piros bécsi", fiókon. A fiatalos piros, az öreges és gyászos fekete vagy sötétebb szinü. Asszony "szorító", alsó fejkendő nélkül nem járhat. Szorosan hátrakötik a fésű köré csavart kontyukra vagy "kis kobakukra" /47. ábra/. Nyáron hétköznap, kimenőre is csak "esz szorítóban" vannak. Lányokon mezei munka közben hasonlóan, de lazán kötött kendő szokott lenni. Az asszonyok munka közben, menyecskék nyári vasárnap délután is fölkötik a kendő két lelógó végét. Áll alatt kötött kendő

, "keszkenyő", női Anyaga: nyáron a századfordulóig festő /vászon v. gyolcs/, később "tarka" /49. ábra/, télen "parget", az 1950es évek óta szövet. Főleg hétköznapi, csak öregeknek ünnepi az ilyen simaszélü kendő. A XIX. sz.-ban simaszélü fehér ünnepi kendők is voltak. Ujabban kis ünnepre hordanak "rojtatlan" bársonykendőt /61. ábra/. Lányok munka közben és éjjelre kötnek ilyen kendőt, közvetlenül a hajukra. Idős lány templomi fejviselete is ilyen. Az asszonyok éjjelre kötik be igy a fejüket. Néha nyáron, nagy melegben dolgoznak ugy, hogy a fésű vagy "kobak" fölött csak egy áll alatt kötött kendőjük van.