Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

FÜGGELÉK

Asszonyok rendszerint mindig "szoritó" fölé kötik a "keszkenyőt" /61. ábra/. Télen a fejkendőt a kisiskolás lányok nyakán elöl keresztezték és hátul kötötték meg /az 1930-as évekig/. Kis, sima kendő szokott lenni a "keménység", a "kendőbe való kendő": egyszerű "festő" vagy "tarka" kendő, mosatlan vagy keményitett állapotban. A szép ünnepi selyemkendőkbe szokták belehajtogatni az asszonyok, hogy "táblásán" álljon a fejükön. Esetleg bele is fércelik. A behajtogatás egyik módját mutatja az 57. ábra. Vállra való "tilámliba" fehér gyolcs kendőt szoktak belehajtogatni. Vállkendő

, "nyakravaló keszkenyő", "keszkenyő", női Ez a fajta kendő ritkán szolgált vállkendőül. Anyaga pl. kékfestő /kb. 1900-ig/. "Páros kendőként" is előfordul. /Rojtos kendőből gyakoribb./ Farkendő

, "farra való kendő", női A kisebb vállkendőnek ez a kiegészítője ritkán szokott sima kendő lenni. Többnyire rojtos kendő. Nyakravaló

, "nyakravaló", férfi Vékony selyem, többnyire fekete. Átlósan pár ujjnyi keskeny sávvá hajtogatják, nyakba véve elöl az ing fölött csokorra, "két likra" kötik, öregemberek ünneplője 1920 előtt. Köténypótló

. "kötén" 1910 előtt a legények tánchoz alkalmilag "olajpiros zsebkendőt", vagy fehér "hövejvarrott keszkenőt" /disz-zsebkendőt/ kötöttek a derekukra, háromszögletüre hajtva. Jobboldalt viselték, gatyához is, nadrághoz is. Nők gyúráskor "zsomporruhát" /szakajtóruhát, kenyérruhát/ tűznek szoknyájuk derekába, négyszögletűén. Pelenka

, "pelenka", gyermek Nyáron gyolcsdarab, télen "parget" darab, általában nincs is szegve. A városon is szokásos módon hajtogatják a csecsemő alsótestére, csak pólyás korában.