Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

legöregebbek szoknyaszegése is piros. A nagygazdák azt tartották, hogy szép, ha a pirossal szegett szoknyák lépéskor kivillannak a felső alól. A napszámosok izlése az 1930-as években már más volt: "mikor pördült, a piros is kilátszott a fehér szoknya alatt, milyen csúnya is vót!" A három kedvelt szin közül a piros húsvét és pünkösd jellegzetes szine. Karácsonykor és újévre inkább kék vagy lila való az asszonyoknak. Gyakori szin a zöld is: bársony, selyem és szövet ruhának. Kapuvárott azt mondják, hogy "a parasztdivatban nincs sárga"; "a régieknél az igen ellenszenves szin vót"; "akinek sárga ruhája vót, aszt mondták neki: de irigy szined van! irigy szűnnek mondták." A sárga országszerte nem nagyon kedvelt a magyarságnál. - Kapuvárott nagyobb ruhadarab színeként nem is fordul elő. De pl. a kisgyermek csuklószalagja többnyire sárga. /Vitnyéden a kisgyerekruha és pólyakötő is gyakran sárga./ Gyári diszitményékben már a századforduló óta gyakori Kapuvárott is. A kisipari diszitő "tűzésekben" a piros és kék mellett egyenrangúan fontos, c/ barna Gyakorlati előnye: a sötét szin nem piszkolódik /kékfestés/. Jelölő szerepe: Személy: öregek, gyászolók. Alkalom: temetés /fekete/; advent első vasárnapján fekete, többi vasárnapján barna, sötétkék, sötétzöld; nagyböjtben is hasonlóan, de akkor az első vasárnap kivételével a sötétkék a leggyakoribb, hagyományos a kékfestőruha; "fájdalmas pénteken" /nagypéntek előtti pénteken/, feketevasárnap és nagypénteken fekete; "mindenszentek naptyán nem köll feketébe, hanem valami világos cifra ruhába, aszt prédikálta a pap. Hanem itt minálunk akkor is rájuk vették a feketét." A sötét szin korábban elsősorban az idősek életkorjelzője volt. Ezt már 1840-ben emiitik a Rábaközből: az