Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

adták rá, pl. selyem "majkó", "kázsmir szoknya", "sikselem fejkötő". Csak a nagyobb gyerekek jelentek meg felnőttesen feketében. A kapuvári plébánián évente szokott lenni bérmálás. Amikor a püspök érkezett, akkor gatyás, "sikselempurucos" legények lóháton mentek elé, fogadására. Hasonlóan öltöztek a feltámadási körmenetben a Krisztus-szobor hordozói. Ezek az egyházi alkalmak főleg a két világháború között voltak fontosak, bizonyos népviseletápoló jelleggel. Sajátos egyházi alkalom, valóságos tömegmegmozdulás a búcsújárás

, aminek sajátos a viselete is. Emlékezet óta az 1930-as évekig Kapuvárott is szerveztek évente máriacelli bucsujárást, mint a Nyugatdunántul legtöbb községében. Május második hétfőjén reggel 6-kor indult mindig a kapuvári plébániához tartozók csoportja: fiatalok, öregek, aki csak birt menni. A "fóros", kocsi vitte az élelmes tarisznyákat. A nőknek zománcos "pohár meg a köténkötőbe vót bekötve", útközben abból ittak. Egész héten gyalogoltak, több bucsujáróhelyet is meglátogattak /Kiscell, Celldömölk stb./. Az uton egyszerű kimenő ruhában voltak. Szombaton érkeztek Máriacellbe. Szállodában és magánházaknál szálltak meg. Vasárnap reggel megmosakodtak, ünnepiesen felöltöztek. A két szekér, ami ment a "proseccióval", vitte a bugyrokba csomagolt váltás ruhát a "fehérnépeknek", akik igy fehérbe öltözhettek. A férfiak legfelj ebb inget váltottak. A nők finomabb fajta ujjasos öltözéket vettek föl, a lányok fehér "patyolatot". /Keményített inget, szoknyát a nagy útra nem vihettek volna./ Az asszonyok "fehértarka" kendőt kötöttek a fejükre. Hasonló volt a szanyiak "bucsus kendŐ"-je is. IJtközben ebben voltak, ott aztán "fehér kisselem kendőre" cserélték. A lánypajtások öltöztették egymást. A lányokon a speciális alkalmat nyitott haj és a "celi korona" is jelölte. A koronához való szalagot hazulról vitték. A hajukat sokszor már a szombati érkezéskor kibontották. "Má mikor