Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

aszonták, hogy ekkor meg ekkor beérünk, akkó má bontottuk a hajunkat, imádkoztunk, a kezünk meg járt, bontottuk a hajunkat." A Mária-kongregáció leány tagjai nyakában ott volt a "márjás-szalag". Ha egy leány vagy asszony először volt Máriacellben, megérkezése után "keresztanyát" kellett választania azok közül, akik már nem először mentek. A keresztanya Lajta-vizzel vagy szenteltvízzel "fölkeresztelte" keresztlányát és "gyöngyös képet" vett neki, amit mindjárt a nyakába akasztott. A férfiak a "celi keresztapától" szentképet vagy olvasót kaptak. A keresztszülőtől kapott ajándékkal az első búcsúsok le szoktak fényképezkedni. Szokás volt a kegykép másolata mellett páros emlékképet csináltatni: házaspárok, testvérek, pajtások. Csoportképek is készültek a gyorsfénykápésznél, egy ilyenből kiemelt alakot mutat az 56,. ábra. Vasárnap egész nap az ünnepi ruhában maradtak. Cellben magyar, osztrák, cseh, morva helységek lakosai találkoztak. Kapuvárról az 1910-es években 150-200-an szoktak menni, mig pl. Pozsonyból 300-an; tehát kapuváriak aránvlag sokan voltak. Akadt, aki 10-15-ször is elment életében. A kapuváriak is, szanyiak is azt mondják, hogy Cellben nem tanultak semmi divatot; minden község a maga ruháját tartotta a legszebbnek. A bucsu után másnap, hétfőn reggel indultak haza, ismét uti ruhát öltve. Akkor már rövidebb uton jöttek, hamarabb hazaértek. A rokonok eléjük mentek. "Még Sopronba is vótak elejbenk a legények, akik udvaroltak." A búcsúsok Vitn-^den megálltak, házaknál átöltöztek újra ünneplőbe. A lánvok újra kibontották a hajukat és föltették a koronát. A kaDuvári hozzátartozók, érdeklődők, akik Vitnyédre /ebbe a Kapuvár "elővárosának" tekinthető helységbe/ eléjük mentek, sokszor vitték "a szebb patyolat ruhát", hogy abba öltözhessenek a fiatalok. "Mikor jöttek a celliesek", fogadásukra még néhányéves kisgyerekeket is elvittek, olyan cifrán öltöztetve őket, mint nagypénteken szokás. Együtt vonultak be aztán a kapuvári templomba, befejező ájtatosságra; "aztán