Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)
A viselet
bari kapott helyet. A lányok és menyecskék ruhája jól érvényesült, ahogy álltak. Csak az idősebbek /fáradtabbak és kevésbé cifrán öltözöttek/ ültek a padokban. A kapuvári templomban négy padsor van. Jobbra a Líajor utcaiak /jobb gazdák/ ültek, az egyik padsor a házasembereké, a másik az idősebb asszonyoké. Balra az Alsó utcaiak ültek, hasonló elosztásban. /A Major utca és Alsó utca népe csak ilyenekben, mint a templomi ülésrend, udvarlás és kocsma, különült el, de viseletben nem./ A padban ülők közül csak a halál ragadott el egyeseket, azok helyére kerültek az idősödő menyecskék. A legények a kóruson, a "karba" álltak. Csak aki megnősült, ment le a iádba. A legények élvezték helyüket. Föntről jól láthatták a lányokat, birálták ruhájukat, járásukat. "Lökődték egymást", mind elöl akartak állni. Amikor bevonultak misére a lányok, gyakran "leköhögték" őket, sőt, ha "pikköltek valakire", apró tárgyakat dobtak le megvetésük jeléül. 487 A nők ruhája alkalmazkodott a liturgikus szinekhez /mint pl. a Pest megyei Bagón és sok más helyen/: "amillen szinbe a pap kiment az oltárhoz, az egyházba amillen ünnep vót, ollanba őtöztek a lányok". "A régi öregek azt tartották, hogy amillenbe őtöztek a tisztelendő urak, ollanba öltözzetek tik is, az mutatja meg, hogy millen ünnep van! Amillen a miseruhájuk vót, ollan szinbe, kék, piros, fekete. Hét hét szokott a büt lenni, akkor a fiatalok is mind feketébe mentek. Húsvét amikor gyütt, cifra ruhát vettek. Fehérvasárnap tiszta fehérbe őtöztek, olanok vótak, mint a galambok. Virágvasárnap szoktak tarkába menni, mert azt lehetett mosni-vasalni." A fehéret, pirosat, zöldet hiven követték a ruhaszinekkel, a liturgikus violát pedig lilával vagy sötétkékkel érzékeltették az 1950-es években is. Ingvállas öltözékben a szoknya szinével adták meg a fehéret, pirosat vagy zöldet és a kötény szinével vagy pedig a fehér "csatos" lila virágaival a violát. Ujjasos öltözékben a szoknya és ujjas egyformán a liturgikus szinben volt.
