Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

Fehér: karácsony, húsvét, űrnapja, áldozócsütörtök és amióta a régebbi ujholdvasárnap helyett az Egyház minden hónap első vasárnapját Jézus Szivének szentelte, akkor is feh'ret öltöttek, ha nem volt advent vagy nagyböjt. Aki kereszteltetett /lány vagy fiatal menyecske szokott keresztanya lenni/, az is fehérben volt. Bár a papnak a keresztelés elején viola szin jár bent a sekrestyében, de aztán kint a keresztkutnál fehér stólát vett. Talán ezt követte a keresztanyák ruhájának szine. Piros: karácsony másodnapja. Péter-Pál és vértanuk ünnepe, ha vasárnapra esett. Zöld: évközi vasárnapokon: pünkösd utántól adventig és vizkereszt utáni pár vasárnap, hamvazószerdáig. Viola: /lila bársony ruha!/ advent, nagyböjt és mindenszentek; bár az utóbbi ünnepen a misét fehérben mondják, a nép mindig halottak napjához kapcsolta az ünnepet és a fiatalok lilával, az öregek feketével ünnepeltek, délután a körmeneten is. Általában egy-egy család maga alakította ki a szokását, hogy milyen ünnepre melyik ruhát veszik fel, adott készletükből. Mesélik: "anyánk kiparancsóta", hogy mibe öltözzünk... Egy mai kapuvári menyecske, aki még viseli anyjától örökölt sok ruháját és minden vasárnapra más öltözete van, nem is tudja, hogy mikor mit illik felvenni. Szombatonként elszalad édesanyjához megkérdezni: "Mit vegyek, rám holnap?" Az 1950-es években "már nem volt annyi öltöztető asszony". Idősebb asszonyok, akik nagylányaikat öltöztették, még ismerték a szineknek ezt a rendjét. A templomban is ki szokták hirdetni, hogy a következő ünnepen mi lesz az Egyház liturgikus szine, hogy az öltözködésben is tudják mihez tartani magukat. Egyik kapuvári plébános közlése szerint a Katolikus Szó c. lapot sokan nem is szívesen vették meg, de a Katolikus Szó százoldalas kalendáriumát 1000-1200 kapuvári megvette évente, mert ebben voltak a katolikus ünnepek, és