Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

szerübb ünnepek /egyháziak/, Kapuvár fogadott ünnepei, az un. "városünnepek": szent Márk /buzaszentelői körmenet/, Flórián /május 4., az 1843-as kapuvári tűzvész emlékére/, keresztjáró napok /áltozdcsütörtök előtti 3 nap/, Anna /július 26., a kapuvári templom búcsúja, "tökös bucsu", mert akkor érik a tök és mindenki azt főz/, Lénárd /szeptember 6./ és Vendel /október 20., egy marhavész emlékére/. Ezeken az ünnepeken a férfiak /kord/bársony ruhát vettek föl a templomba, a nők festő, "tarka, delin, parget", esetleg szövet ruhát, "kézelős inget" mellessel és "zselikendővel", "bábos köténnyel" /nem "türáncossal"/, és kék vagy más szinü /nem fehér/ harisnyát. Keresztjáró napokra pl. a következőképnen öltözött fel egy közepes vagyonú menyecske a két világháború között: első nap "szövetparget" ruha, világoskék szövet fejkendővel, második nap fehér "parget" ruha, drapp szövet fejkendővel, harmadik nap kék-piros "dölin" ruha, piros szövet fejkendővel. Az emiitett alkalmak csak "félünnepek", amikor dolgoznak, de misére is elmennek, minden különösebb ékesség nélküli öltözékben. "Aratáskor" /Péter-Páltól Anna napig/ a vasárnapok is félünnepnek számitanak, a misére egyszerűbb, sötétebb ruhába öltöztek, a nők pl. fekete "gyászos purucba" és általában olyanféleképpen, mint a böjti és adventi ünneplő. Kapuvárott és Szanyban is arra hivatkoznak, hogy aratásidőben sok a munka, nem érnek rá kiöltözni. /Nem tudnak arról, hogy hiedelem oka volt a gyásznak, mint az ország más tájain./ c/ ünnepi kimenő A legdíszesebb kimenő öltözék. Sokszor a templomi alkalmakhoz is hasonlít. A nők ilyen alkalmakra pl. "bokros inget" is felvehettek, vagy "szép, fekete, habos kötényt", ami "hullámzott, ahogy az ember ment benne." Olyankor öltöznek igy ünnepélyesebben, amikor vagy nagy tömeg ember közé kerülnek, vagy kevesebb, de az illető szamára fontosabb ember közé. Tulajdonképp diszes kimenő az