Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

öregek *s legfiatalabbak nagymisére való ruhája /mert nekik m^r az a legszebb ruhájuk/, a javakorbeliek és fiatalok országos vásárra, vasárnapi sétára, kocsmai színielőadás megtekintésére való ruhája és az udvarlási alkalmak öltözete. /Főleg ezeket nevezik "kóláló" alkalomnak./ "Nagyvásárkor fölőtöztek a lányok, kimentek a piacra, ott találkoztak a legénekkel, valóságos ünnep vót. Akkó kinyalintottak." Az udvarlás szabályos ideje a "járóeste" vagy "legéneste" volt: egészen a második világháborúig a legények csak kedd, csütörtök, szombat és vasárnap este járhattak lányokhoz. /Aki vidékre járt dolgozni, az csak szombaton és vasárnap mehetett lányhoz./ Ilyenkor a legény hímzett inget, "bodros kötént", nyakravalót öltött, gatyája szélesebb subrikával díszített és felvehette a "sikselem purucát", Ilyen öltözéken már jelölték pl. a "reguta" voltot is /50. ábra/. A lányok is "kóláló" ruhába öltöztek az udvarló fogadására. Táncos alkalom Kétféle táncos alkalom volt Kapuvárott: kocsmai és magánháznál rendezett. A kocsmai bál neve "mulaccság". Évente kétszer rendezték, közvetlenül a két böjti időszak előtt. "Húshagyókor" kétnapos, "katalinkor" egynapos szokott lenni. Ilyenkor az egész község népe kivonult otthonról, megteltek a kocsmák a táncolókkal és nézőkkel. A nóta is mondja: Egyszer vagyon esztendőbe húshagyó, Akkor táncol minden cafat szolgáló. Csak néhány önérzetes szolgálólány nem ment el táncolni, mert ő "becsületes", nem "cafat". A "húshagyói" kétnapos bál első napján szebb, második napján kevésbé szép ruhába öltöztek a nők, akárcsak pl. Brünn környékén is szokás volt kétnapos bálkor.

484 Magánháznál rendezett táncos alkalom a lakodalom, amin csak meghívottak, a család rokonai és barátai vehettek részt.