Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

"bokros inget" sem viselhettek. Házasok, öregek Házasodás után legalább egy-két évtizedig nem szoktak uj ruhadarabokat venni, "a fiatalok is azon vótak, hogy egy pár hdd fődet vegyenek, nem ruhát vettek." Amit hazulról kaptak, abban cifrálkodtak. A "fiatalember" /ifjú házas/ öltözete még olyan, mint a legényeké. A XIX. sz.-ban még a fiatal házasok is ugyanugy viseltek bizonyos ruhadarabokat, mint a legények /pörge kalap, feltűrt kötény/. De pl. a jegybe kapott nyakra való kendőt házas ember már nem viselhette, mert körül rojtos. Visszaadta feleségének és az viselte "szoritóként". A XX. sz.-ban már több jel is mutatta az öltözéken, hogy a fiatal férfi házas-e vagy sem. Akkor már pl. csak legény "vághatta ki" nyakravalóját. "Nyaksit" csak házas viselt, a "legények kitárt mellel jártak" mindig. Az első világháború után a házasok már szégyelltek piros-fehér himzésü inget viselni. Feleségük kifejtette ingükből a piros fonalat, csak a fehér himzést hagyta benne. A fiatal asszonyok is cifrábban, nyalkábban öltöztek, mint az idősebbek. Különösen a fejviseletükre ügyeltek. Az asszonyt hétköznap is megkülönböztette fejviselete a lánytól. Nyáron a mezőn "má messziről látszott a lány, az fehér kendőbe vót, a menyecskét meg a szoritójáról megismerte már előbb." A fiatalabbak gyakrabban jártak csupán "egy szoritóban". A "szoritó" két végét egyéb okok mellett azért is fel szokták kötni, mert "hát ugye menyecskének illett is az a fölkötés." A templomi felső kendőkre a menyecskéknek volt a legtöbb gondjuk. A nagyobb gazdánéknak több himzett fehér kendőjük is volt, váltogatták is a különböző ünnepeken, "a fehérnép tutta, hogy másik van most rajta", női szemek észrevették a himzésminták különbségét és méltányolták a tulaj-