Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

piros bársony ruhában ment a templomba, második hirdetéskor lila bársonyban, harmadikkor "gálicszinü" selyemben. Az a szabály, hogy ezen a három vasárnapon, amikor tulajdonképpen "menyasszony" a lány, mindig egy fokkal ünnepélyesebben kell öltöznie, mint a többi nőnek. Pl. ha az egyházi ünnep jellege miatt a többiek csak "tarka" ruhában vannak, akkor ő szövetben, ha a többiek szövet ruhában vannak, akkor ő selyemben, ha a többiek selyemben, akkor ő bársonyban. Nagygazda lányok ilyenkor minden vasárnapra uj ruhát kaptak, a szegényebbek csak régit vettek fel. Szanyban a XX. sz. elejéig a menyasszony feketében járt. Azt mondták: "az a leán gyászolla meg a leánságát avval a fekete ruhával!" Ugy szoktak fényképezkedni is a vőlegénnyel. Csepregen is fekete ruhát viselt a menyasszony, hasonló indokolással.^

6

^ Kapuvárott azonban már nem emlékeznek ilyenre. - A két világháború között Szanyban is szines ruhát kezdtek viselni a menyasszonyok; "abba a három hétbe őtöztek ki jobban" - mondják. Amikor az esküvő előtti csütörtökön "tanúnyi" mentek a paphoz, azaz házasság előtti oktatásra, akkor is ünnepélyesen öltöztek a kapuvári fiatalok. A lány világos ruhában szokott lenni és áll alatt kötött fejkendőben, már másodszorra házassága előtt. 1932-ben egy nagygazda menyasszony pl. "kéktarka selembatiszt" öltözetet vett fel "totyával", kék szintjátszó selyemköténnyel. Fején fehér brokátselyem kendő volt. Az esküvő napján /mindig vasárnap volt, ha lakodalmat is tartottak/ az ifjú pár délelőtt elment a nagymisére. A vőlegény ruhája azonos az előző vasárnapokon viselttel.A menyasszony már "tiszta fehérbe" öltözik, azaz fehér szoknyába és fehér ingvállba vagy fehér ujjasba. Köténye mindig szines selyem. Csak az 1950-es évektől kezdve fehér az is. Az 1910-es évekig ingvállban szokott lenni a menyasszony, ehhez szines selyem váll- és farkendőt is tett /52. ábra/. Az első világháború előtt kezdtek már "totyában" is esküdni,