Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

A személy által támasztott igények kielégítése ÁZ enberi test sajátosságai elsősorban megkívánják csecsemő, gyermek, felnőtt, és az utóbbin belül férfi és nő ruházatának különbözőségét. Ennek az öltözéktipusok tesznek eleget és mintegy alapját adják az egész viseletnek. Erre az alapigényre és az ezt kifejező formára rétegződik rá az összes többi szándék, illetve azok kifejezője. Az alapöltözékek változatai /különböző kiegészítésekkel, anyagokicai, színekkel stb./ adják a kapuvéri viselet teljességét. A személy által támasztott gyakorlati követelmények néhány egyéb megnyilvánulása: A pólyasgyereket 1-2 hónapig teljesen belekötötték a pólyába, hogy kezével ne kaparhassa meg az arcát, "le ne körmözze magát". A gyerekek zubbonya, kezeslábasa is elsősorban praktikus viselet. Fenékben nyitott, tehát a gyermek könnyebben elvégezhette szükségleteit, a szülőnek kevesebb gondja volt a tisztántartásra. Közvetlenül a testen viselt ruhákkal szemben egy bizonyos fokon a parasztviseletekben is megnyilvánul a kényeimességj kellemes érzés igénye. Főleg az anyagban fejeződik ki ez. iJe sajátosan másképp nyilvánul meg a vászon és másképp a gyolcs esetében, a technika és a divat változásával. A XIX. sz. végéig elsősorban vészon alscnemüt hordott a kapuvári parasztság. Addig a vásznat szerették,mert "szellős", nem tapad, és ha piszkos a bőrük, "vakarja a testet". Később, "amikor a nép kicsint okosult" és a kereskedelem révén sok gyolcs jutott el ide is, lassan áttértek a gyolcs alsóruha használatára. A női ingeknek előbb csak az ujját, majd az egész inget gyolcsból készítették. Azt tartják, hogy a nők hamarabb "elkényesűtek". Már nem szerették a vásznat, mert keménysége miatt "bökött, meccette a testet". Hamarosan már a férfiak igénye is módosult, a finomabb gyolcsot kívánták, nem bánták, ha tapadt is az izzadó testre.