Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)
A viselet
Néha egyéni szempont is érvényesült. Egy asszony mondja: "Nekem igén nam mellem vét, nem szerettem a purucot, szoritotta vóná, nem lehetett rendesen dógozni. A mellesnek meg kiengettük a kantárját, ingbe ddgoztunk. A mellest leeresztettük az alsószoknyára és hegyibe eresztettük a fölsőt." A kapuváriak szerint a test Keiyessége az oka, hogy a "kobakot" a korábbi szokástól eltérően már nem lúdtollal, hanem hajtővel tűzik fel, vagy hogy bádogfésü helyett inkább "kobakot" viselnek. Kényelmi szempontból éjjelre mindezeket leveszik, a "szorítót" is fellazítják, kényelmesebben, áll alatt kötik meg. Különben a nők éjjelre csak a kötényt és esetleg még egy-két felső szoknyát és bluzfélét vesznek le. A nők kivetkőzését sokan azzal indokolják, hogy nehéz a sokszoknyás ruha; kényelmesebb, könnyebb az "uras". - Mindezek a tényezők egyaránt érvényesülnek a köznapi és ünnepi viseletben is. Az alkalom által támasztott igények kielégítése A külső körülményekkel kapcsolatos gyakorlati igények elsősorban védő célzatú módosításokat hoznak a ruházatban, mégpedig az öltözék szerkezetében. Ezek a módosítások pontosan körülhatárolható két csoportra oszlanak: 1. a végzett tevékenységből, a munka jellegéből és a vele járó szennyeződés lehetőségéből adódó változtatások; 2. az időjárás, évszak megszabta módosítások. 1. A tevékenység okozta módosítások ; a/ Bizonyos tevékenységekhez kevesebb rúnát vesznek fel , mint általában. Ilyenek a kendermosás, fürdés, hőségben aratás /pl. Martoson is "Aratásra általában a legkevesebb ruhát veszik magukra" 4 ^/, a zsiros dohány szedése. Bzekre az alkalmakra az öltözéktipusok "legegyszerűbb változatait" viselik.
