Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

legzetes a hosszuujjas, mint télies öltözékekhez/ harisnya /a bocskor kivételével mindegyik lábbelihez járulhat/ 44., 45. ábra Járulékok

: megegyezik a "bokros inges" viseletével + bucsus kép bucsui korona - Áz ujjasos öltözködés kezdetben nem sokban különbözött az ingvállastól. Pl. az 1890-es években az asszonyok téli hétköznapi ruhája: vászon felsőrészes pendely, vászon rövid ing, kékfestő szoknya és "majkó", fölötte nagy, kékfestő vállkendő. A "totyának", ennek az ujjasnak kezdetben egészen az ingválléhoz hasonló szerepe volt. Legtöbbször vékony, fehér vagy krémszinü kelméből készült. Eleinte vállkendővel, "csatossal", "pajkedlivel", "mizlivel" viselték és tőle elütő, sötétebb szinü.szoknyát vettek hozzá. "A selemkendőt meg hegyibe tette, ugy, mintha egy ümögbe lett vóna, de mégis hát totyába vót ... Utóbb kezték egészen egy őtözetbe a ruhát." - Konkrét _példa egy mai ujjasos öltözékre a .47. ábra. Alsóruha: sipujju sifoning, "melleses szoknya", "barna festő" alsó "puruc" rávarrt farpárnával. Alsó rékli helyett rövidujju, kék kötöttkabát, fölötte fekete "rici". Két barhent alsó és egy barhent fölső szoknya, fekete glott köténynyel. Az asszony fején "kis kobak", "fekete szoritó". Lábán fekete selyemharisnya gumival és fekete magasszárú, fűzős cipő. A kivetkőzés utja az ujjasos női viseletből a "lekötősön" át vezet az egyre városiasodé ruhához. A szoknyába beköt ős aljú bluz szinte külön öltözéktipust hozott létre. j 56. ábra