Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

2. A ruházat elemeinek kezelése A következőkben ismertetésre kerülnek azok a müveletek, amelyekkel a kapuvári parasztháztartásban a ruházatot közvetlenül a viselésre készitik elő és arról gondoskodnak, hogy a ruházat minél tovább alkalmas maradjon a használatra. Tisztítás, ápolás Mosás Amikor a női és férfi öltözet sok darabja volt még vászonból, a vászonnemüek mosása okozta a legtöbb gondot, adott nagy munkát. Főleg az első tárgyalt korszakunkban lehetett nagy jelentősége a vászonnemü lugozásának, a "szapulásnak". A szapulás fő kelléke a "Szapu Sajtár","Szapuló Sajtár", amire ilyen néven 1801-ből,

424 1825-ből

425 és 1850-ből

426 van már kapuvári adatunk. A szapulás jelentős volt még a századfordulón is. A vászonruhát "kéz között" nem lehetett tisztára hozni, csak lugzókádban Iugozással: ugy,hogy "szaput mostak". A parasztcsaládokban néhány hetenként váxtott köznapi és ritkábban váltott ünnepi szennyes fehérruhát összegyűjtötték, mert egyszerre csak nagy mennyiséget volt érdemes lúgozni. Évente két-háromszor lúgoztak. Először általában tavasszal, "mihent olan idő volt", húsvétra; másodszor aratás után, amikor "hagyták a kepéket szárítani"; harmadszor pedig ősszel - bár a folyóvíz sokszor már hideg volt, de a nyáron szennyeződött sok ruhát ki kellett mosni. Szegényebbek, akiknek kevesebb váltás ruhájuk volt, gyakrabban mostak, vagy inkább ritkábban váltottak köznapi ruhát. %yes férfiak vászoninge egészen megkeményedett a szennytől, olyan soká nem mosták. Innen ered a mondás: "Kitörött, mint a Pap Néma inge". A szapulás menete Kapuvárott is olyan volt, mint általában országszerte.

427 Mosás előtt a vászonholmit beáztatták eső- vagy artézi vizbe, melyben mosószódát oldottak fel.