Gráfik Imre: Néprajzi Közlemények 15. évfolyam, 1-4. szám - Szállítás és közlekedés Szentendre szigeten (Budapest, 1971)

Összegezés

lenére sem kaptak szerepet a szigeti lakosság életmódjában. Budapest az 1867-es évtől kezdődően, a kapitalizálódó fejlődés kapcsán kap egyre fontosabb szerepet a szigeti lakosság életében. A korai fellendülés éveiben, 1867 és 1873 között, a gyáripar ugrásszerű fejlődésével egyidejűleg folyó vasutépitkezések, folyamszabályozások és városi építkezések a mezőgazdaságban dolgozók, az őstermelésből élők nagy tömegeit szivták fel. Az ilyen módon "proletársorsba jutott szegényparasztok zömét a földhöz kötötte a nadrágszijparcella és a földbirtokon található idénymunka. Ennek következtében a mezőgazdasági idénymunka idején elhagyta gyári munkahelyét."^ Lassan jelentős rétege alakult ki a mai nyelvhasználatban kétlakinak nevezett dolgozóknak. S bár ilyen értelemben vett kétlakiság nyomait a szigeti falvaknál is láthatjuk az 1935. évi földbirtokösszeirás adatainak tükrében, mégis azt állithatjuk, hogy ez akkor még nem számottevő, csupán tendenciát jelző tényező. A mindennapos közlekedés nehézsége gátolta a nagyipari fejlődés útját rohamosan járó főváros félelmetes elszivó hatását.Ezt bizonyítja a lakosság számának növekedése, s látható, hogy az emiitett gátló tényezők /árviz, Budapest elszivó hatása/ csak a növekedés menetét tették lassúbbá: 1896 1880 1890 1900 1910 1920 1930 1950 1968 Kisoroszi 881 912 1002 1070 1095 1028 1053 1095 1013 Pócsmegyer 1221 973 1119 1256 1271 1305 1359 824 930 Szigetmonostor 1111 1124 1182 1273 1262 1194 1358 1335 1561 Tótfalu 2403 2374 2250 2277 2246 2312 2353 2898 3088 Pócsmegyer 1880-as mélypontjának az 1876-os katasztrofális