Gráfik Imre: Néprajzi Közlemények 15. évfolyam, 1-4. szám - Szállítás és közlekedés Szentendre szigeten (Budapest, 1971)

Összegezés

árvíz a magyarázata, melynél éppen Pócsmegyérnél tört be a Duna a szigetre. Az 1910 és 1920 közötti csökkenés az első világháború veszteségeivel magyarázható. Pócsmegyer község 1960-as mélypontjának az a magyarázata, hogy 1948-ban a korábban hozzátartozó Leányfalu közigazgatásilag külön vált. Az 1930-as adat még közös, az 1960-as már csak Pócsmegyer lakosságát tartalmazza. A sziget belső részén a közlekedés kocsi- és dülőutakon zajlott le, s a falvak közötti legfontosabb közlekedési eszköz az ötvenes évekig a kocsi /szekér/ volt. Főútvonalról az 1950-es évekig csak olyan értelemben beszélhetünk, hogy volt egy olyan ut,amely a sziget kiterjedésének irányát követte, a sziget nyugati felén haladva a falvakat egybekötötte. Állapota semmivel sem volt jobb a többieknél, azaz a szigetet az egyes révházak között átszelő keresz

tutaknál. A Dunán való átkelést révvel és komppal biztosították. Ilyen átkelőhelyeken a közlekedés meglehetősen élénk volt. 1917-ből származó közlés szerint a "kisoroszi révnél napjában átlag 16 szekér, 79 ember megy át a Dunán".* A különösen téli időszakban veszélyes kompközlekedés, valamint az átkelésnek hosszabb időt igénybevevő előkészülő tei és végrehajtása már elég korán felvetette egy állandó átkelőhelyen megépítendő hid gondolatát. 1880-ban megjelent Tahi és Tótfalu között a rév, valamint a komp és a szilárd szerkezetű hid között átmeneti megoldást jelentő un. repülőhid. A repülőhid az átkelést némileg biztonságosabbá tette, de jégzajlás idején továbbra is el volt zárva a sziget a külvilágtól. 1914-ben épült meg dr. Bánhegyi Géza tervei alapján Tahi és Tótfalu között a szilárd szerkezetű vashid, s igy állandó és szabad közlekedés indulhatott meg a sziget és a környék között. 1917-es adatok szerint a hid napi forgalma: 39 szekér és 445 ember.^ A hid megépítésével Tótfalu egyre jelentősebb helyet foglal el a sziget életében, s a falu fejlődése is felgyorsul. A másik három falu lakosságának továbbra is