Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 14. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1969)
Dorogi Márton: Adatok a hajdúsági és nagykunsági állattartáshoz, különös tekintettel a ló, a szarvasmarha és a szamár betanítására
földön. A porvonalakból aztán mintát rajzoltak. Katonáéknál, urasági kocsisok közt az volt a dicsőség, ki tud több sort kihúzni. Aki meg akarta matatni, mi a pucolás, az kihúzott 75 sort is. Más kocsisok szerint akkor volt a ló jól lepucolva, "ha 16 ágú fenyőt vert ki a porral." "Hétágú virág legyen a faránál kihúzva, úgy mondják, tulipán. Hét szálra kell felhúzni, olyan 60 centiméter magas. Meghúzza az ágát, aztán jobbra is kiver három ágat, balra is. Ha nem akarja figurázni, keresztvonásos mintát csinál, vagy a nevét írja ki." "Katonáéknál az volt a nagyobb gyerek, aki több tulipánt tudott kiverni. Voll^ aki kiverte a maga nevét, meg a szeretőjéét, meg a szívét, így rózsám, úgy rózsám" /12. ábra/. Lekefélés után a ló farától nedves szalmát vett, vagy maga megpeselte és azzal csutakolta le a fejétől a körme hegyéig. Aztán száraz csutakkal felverte a port, vagyis szőr ellenében csutakolt, majd szőrmentében. A sörényét és a farkát gyökérkefével fésülte ki. A fejét, a szemét, meg a homloktükrét tiszta fehér ruhával törölte le. Végül egy pokróc, vagy szűrdarabbal a szőr hegyéről is letörölte a port. A jó kocsisoknak szőrkesztyűj ük, vagy muffjuk is volt. Ezt a kesztyűt a ló fark szőréből fonták, illetve kötötték. Akkora, mint az ember kézfeje. Erős, érdes, igen jól fényesítette a szőrt. A pucoláshoz tartozott a pata ápolás. Ehhez a lovat meg kellett tanítani, hogy feladja a lábát. Ezt napközben többször próbálgatták. Nem ment könnyen a szilaj csikóknál. Hízelkedni kellett, hozzászokatni a lábsimogatáshoz. Amikor aztán már nem rúgott-vágott, hátul a horgas inát fogta meg, elszorította, megfogta a csűdjét is. Ilyenkor a ló felkapta a lábát, a kocsis gyorsan alátette a térdét, a horgas-inát pedig a hóna alá vette /14. ábra/. Amikor próbálgatta, mindig mondta: óf\ 6í\ Ez a katonai eredetű vezény szava a láb feladásnak. Három-négy felvétel után már szívesen feladta, látta, hogy nem esik bántódása. A patájából a ganét ki kellett takarítani, azután
