Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 14. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1969)

Dorogi Márton: Adatok a hajdúsági és nagykunsági állattartáshoz, különös tekintettel a ló, a szarvasmarha és a szamár betanítására

lemosta és száradás után lezsirozta, fényesítette. A ménesről hazakerült csikót először megkörmölték, vagyis a patáját elszedték kerekre

, patkolásra csak azután került sor, amikor már jól betanult. A ló pucolása eltartott másfél óráig, aszerint, mennyi ideje volt. Ha nem ért rá, nem mosta ki a körmét. Lóápolás után reggelizett a kocsis, majd a szerszámpucoláshoz kezdett. Szétszedte, a csatokat kicsatolta, és a búj tatókat is kitakarította, a vasakat és a zabIákat kifényesítette. Aztán a kocsit tette rendbe. Amikor valami útjáról hazajött, a kastélytól lépésbe ment az istállóig, hogy fokozatosan hűljenek le a lovak.Takarosan le szerszámolt, de a zablát a szájában hagyta és komótosan a vályúhoz vezette. így csak szürcsölni tudták a vizet, mohón nem ihatták, mert tüdőgyulladást kaptak volna. Menetközben azonban ihatott akármilyen hideg vizet, nem lett semmi baja, mert tovább hevült. A jó kocsis nagyobb út után a ló lábát a horgas-ináig hideg vízzel mindig leöntötte, vagy lemosta. Régen gödör volt erre a célra. Ha íngyulladása volt, akkor is ebbe a gödörbe állították két órára, aztán kivezették egy órára és megint bele. Pár nap alatt rendbejött az ina. Este fél öt - öt órakor megabrakolta, megitatta, szénát tett elébe. Ez volt a kocsis napi munkája. A kocsis bérezése az 1920-30-as években a következő volt. Uraságnál komenciós kocsisnak; 16 mázsa búza, 4 mázsa árpa, 60 kilogramm főzelék /bab, köleskása/, 20 kg só, egy hold kukoricaföld /vetés, húzatás, termés behordás járt hozzá/, 200 kvadrát veteményföld, egy tehéntartás /teljes takarmányozással/, egy kocatartás teljes szaporulatával 6 hónapos koráig /egyet-kettőt meghagyhatott süldőnek, de azt már maga tartotta. A kondásbért a cselédek fizették/, pénzbeli fizetés 20 pengő volt egy évre, negyedévenként öt pengőjével fizetve.