Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 14. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1969)

U. Kerékgyártó Adrienne: Adatok Bogdánd viselettörténetéhez

dorn adódik - mindig megemlítem, mert a vásározó kereskedő szerepét a viseletalakulás szempontjából igen fontosnak 1tőlem: az új anyagok megismertetésével és az ezerféle apró árúikkal ők befolyásolják a környék ízlésalakulását és egyúttal a már elfogadott ízlésváltozás következtében fellépő helyi igényt is, ők elégítik ki. - Kiemelem lehetőleg azokat a személyeket is, akik a községben vagy mint az "újának, "haladásinak szorgalmazóit feljegyeztem. Igen erősen egymás közt házasodtak, legfeljebb csak a nagyon szegény, meg a módos házasodott más községből. Ennek eredményeként sok az azonos nevti család és hogy szétismerjék, ki melyik ághoz tartozik, állandó jellegű ragadványnévvel illetik egymást, sőt előfordul, hqgy ezen túlmenően még gúnynévvel is kiegészül egy-egy személy neve. Ennek illusztrálására egy-két helyen az adatközlő teljes nevét is közlöm. A bogdándi viselet ismertetése során megkísérlem rögzíteni azokat az öltözetdarabokon kimutatható változásokat, melyek a népviselet-történet legfontosabb szakaszában: a hagyományos viseletről a nemzetközi, városi viseletre való áttérés periódusában játszódtak le egy kis falu viseletének keretében. A gyermekvi seiet leírását a "pókázás"-sal kezdjük. A viselet-ismertetésekben elég ritka ennek részletes közlése. Nagy D.Ferencné - 32 éves volt, négy gyermek édesanyja szemléltetve magyarázta el a pólyázás menetét. A pici gyermeket születése után "pókába" teszik. A "pókázás"~hoz szükséges ruhákat az öltöztetés sorrendjének megfelelően készítik elő, illetve rakják egymásra, a következő sorrendben: a/ Laposan kisimítva legelőször leteszik a "pusziiét. Ez egy /rendszerint karton és vászonból/ két-réteges-