Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 14. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1969)

U. Kerékgyártó Adrienne: Adatok Bogdánd viselettörténetéhez

re összevarrt, kb. egy arasz széles, két arasz hosszú, téglalap alakú ruhadarab. A rövid oldalaihoz 3-3 rövidebb, az alsö szegeletére pedig l-l hosszú "gyócs madzag"-ot varrnak. Ezek pólyakötők. b/ A "puszii

M-ra ráterítik a "nagyruhá^-nak, "hammas"-nak nevezett nagy vászon kendőt. Ennek felső szélét, vagy félaraszosan szembe visszahajtják, ez támasztja majd a gyermek fejét. Ebbe a "nagyruhá"-ba göngyölik, "pókázzák" majd be tulajdonképpen a picit. Rendszerint szétfejtett már erősen mosott - pendelyből került kij általában 90x90 cm-es anyagdarab. c/ A "nagyruhá"-ra - annak felső harmadára - egy kenderpendelyből hasított, kb. 12-14 cm széles, majdcsak fél méter hosszú "keze-ruha" került. d/ A "nagyruha" felső szélén - hegyével a"keze-ruha" felé - háromsögre hajtott M

kendő"-t fektetnek le simára, amivel majd bekötik a gyermek fejét. Ez rendszerint "megócskult" női fejkendő. e/ A "nagyruha" felezővonalára leteszik a "pup-ruhá"-t, köldök kötőt* Ez kb. 4 cm szó les vászoncsík, olyan hosszúnak kell lennie, hogy legalább kétszer körülórje a gyermek hasát. f/ A "nagyruha" közepére - a "pup-ruha" fölé - kitéri tik /átlósan/ a "fara-ruhá"-t, ami - városi terminológiával élve - a pelenkának felel meg. Ennél igen ügyelnek, hogy sokszor mosott, lágy vászonból hasítsák ki, kb. két araszos négyzetre. Mikor már mindent odakészítettek, ráhelyezik a megfürdetett csecsemőt, úgy, hogy feje a kendőcskére, alsó teste pedig a "fara-ruhá"-ra kerüljön /1. tábla/. A "bepóká"zás során - az eddigi felsorolás fordított sorrendjében kerülnek az egyes ruhadarabok a gyermekre. Legelőször felhajtják a csecsemő lábacskái kőzött a "fara-ruha" alsó szegletét, majd a két oldalsó sarkot a köldökre simítják. A "fara-ruháit a "púp-ruha" szorítja a testhez úgy, hogy kétszer