Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 14. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1969)

U. Kerékgyártó Adrienne: Adatok Bogdánd viselettörténetéhez

felkapták s azóta még nyáron is cipőben járnak. A cipővel együtt terjedt el a harisnya viselete is. Húsvét "nagyhetében" csak a 25 éven aluli nők járhatnak színes "pusziidban és "fersing"-ben, az ennél idősebbek már "igen-igen feketében". Itt meg kell jegyeznünk, hogy a fiatalok még nagypénteken is járhattak világos ruhában. "Bennmaradás", vagyis úrvacsora-vételkor a leányok, menyecskék fehérben járultak az "úrasztalához", legfeljebb a "puszii"-juk lehetett színes, de még a nyakba való kendőjük is fehér volt.Amelyik ruhában valaki az "úrasztalához ment", azt bálba nem vette fel. A kézfogó farsangban, a lakodalom tavasszal volt. A századfordulón ós még utána is egy darabig a menyasszony esküvőjére új, tiszta fehér gubát kapott, vagy családból való gubát vett fel. A gubát Beitekről, Somlyóról és Szatmárból szerezték be. Az asszonyoké térden felülig ért. Egy öreg asszony visszaemlékezésekor, igen kedvesen megjegyezte, hogy a menyasszony "olyan vót, mint a fehér juh". Kivételesen előfordult, hogy feketét vettek, de lehetőleg újnak kellett lennie. Ebbe»a gubában jártak aztán még idős korukban is nagytólen a templomba- A menyasszony "hajadonfün, kiftisülve, haja egy ágba fonva", a fején néha kis virágkoszorúval esküdött. A haja végibe vagy két méter piros "pántlika", "csukorra kötve" a gubán kívül lógott. Az utolsó, aki még gubában esküdött, Zsigó Mihályné Erdei Mária volt. A lakodalmi felkontyoláskor - a legrégibb hiteles adat szerint /Marci Juli/ - a múlt század közepén "kontyfás" kontyot kötöttek* a századfordulón az asszonyok haját elválasztották, a 2 ágba font hajat "kis füsü"-re körültekerték. Ezt a "kis füsü"-t kovács csinálta, 12 foga volt, félköríves és - mivel a 40-es években még egyesek viselték - láttuk hogy bizony araszos nagy méretű* volt /9. tábla/. A "füsüs konty" a rá való "nagy rózsás keszkenyő"-t vízszintesen tartotta a fejtetőn. Ahogy elhagyták a "füsü"-t, lassan a "nagy rózsás kendő" is eltűnt. Az asszonyok hétköznap nem igen ér-