Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 14. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1969)
U. Kerékgyártó Adrienne: Adatok Bogdánd viselettörténetéhez
Az idős asszonyok kb. az első világháborúig "gübá"ban mentek a templomba. A guba viselete lassan elmaradt, s a fiatalabbak már "huszárká"-t vettek. Ez egy bélelt kabát-féle volt, fekete szövetből, s hátán derékba, a farán harangosra szabva. Nevét a "mejjé"-n levő huszáros zsinórozástól kaphatta. Ez alá, hogy még melegebb legyen, gyakran vékony "bunda kendő"-t kötöttek, melynek rojtos két vége hátul kilógott a "huszárka" alól /12. tábla/. A 20-as évektől, a hűvösebb napokon az ing fölé /9. tábla/ "pongyolká"-t húznak. Ezektől az évektől kezd az ing is alsó viseletdarabbá válni. Ezt a "pongyolká"-t is "lekötik a fersing"-gel, vagy a kötény madzagjával szorítják a derekukhoz. A "pongyolka" polgári viselet utánzó, blúz-féle* szabott vállrésszel és szabott, hosszú ujjal, mellen-háton húzott vagy laposan rakott bő derék résszel. Anyaga az alkalomnak, célnak megfelelően vékonyabb, vagy vastagabb, egyszerűbb, vagy finomabb. /A pongyolkát lassan kiszorítja a Hadadról beáramló blúz viselete./ Elejére "tulipántokat" varrtak, amit később e.!hagytak, mert "olájos"-nak tartották. Egy "rend ruhá"-aak 8 métert vesznek, ebből a fersing és a pongyolka kertil ki, a "főre való" már nem. Már ottlétünkkor számolgatták, hogy "három úri ruha is kitelik belőle". Régi időben a nők köznap, nyáron mezítláb jártak, csak ünneplőre vettek csizmát, télen általában csizmában. Asszonyoknak, gyerekeknek egyaránt volt "szimpla csizmá"juk, snnek cseres her a talpa és varrva volt. Ez már régen kiment a divatból. lapcát hordtak bele. Általában a keményítetlen, sírna szárú csizmát kedvelték, szára végén piros szegessel. Á piros csizmának náluk már csak az emléke él, de a szomszédos ro<aá.»> asaíonyvk még viselik. Ha felszárad a sár az úton, ma is londiák még, "na, mehetsz már piros csizmában is". A szegeit rámás csizmá"-t is ismerték, egy-sgy öreg ember emlékszik, hogy édesapja még viselte, tehát a 8090-es években. Az eís6 íéieipőt a reí ^iszteletesné vette, vagy 20 év oxőtt a nála szolgáló lánynak, aki először szégyellette felh'íitni, iáit, hogy kicsmfolják, de a jómódúak
