Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 14. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1969)

U. Kerékgyártó Adrienne: Adatok Bogdánd viselettörténetéhez

szedték apró ráncba. Az ing ujját a könyök alatt "kézelő"-be fogták össze. A "kézelőt kifűzték egy kicsi kerek szemmel", vagyis egyszerű keresztszemes hímzéssel, ami még a "szedés"nél is jobban tetszett nekik, mert "szebb a virága". Az ingre jellemző még, hogy a "pájhá"-ja nagyméretű, a vállán "vállalók" erősítés volt» a nyaka felé "szivonó"-t állítottak be, a nyak keskeny, álló. Szoptatáskor a "metlis ing" elején a szegőzést lefogó "kis pánt"-ot átvágták és így mélyítették a hasítékot. Pótlólag még egy gombot varrtak fel, vagy nem nagyították a hasítékot, hanem csak a nyakban levő agy gombot gombolták be, s a lejjebb levők gombolatlanul, nyitva maradtak. A bogdándiak határozottan emlékeznek arra, hogy ezt az ingfajta készítést 1905 táján a zsibóiaktól tanulták el. A máshonnan átvett ruhára mondják,"különül hozták bé" ruha. A Npendej" anyaga - a legöregebbek emlékezete szerint - tiszta kendervászon, "fonalas vászon" volt az első világháborúig. Ez időtől azután "egyeles", vagyis pamuttal kevert vásznat használtak. Ebben 1/3 rész volt a kender és 2/3 rész a pamut fonal. A tiszta gyolcsból való pendelyt csak 1930 táján kezdték hordani. A pamut fonal megismerése után, a lent is felhasználták a szövéshez, mert úgy találták, hogy a len "nagyon tanál" a pamuthoz. De a 40-es évek legelején nem kaptak "bevetŐ"-nek "misszér"-t /német mischen egéből, eltorzított alak/, vagyis gyári pamut fonalat és így ottlétünkkor is tiszta kendervászon, "fonalas"-ból való "pendej"-t viseltek, mint 50 évvel azelőtt, de csak szükségből. A pendelyt általában "pendej"-nek ejtik, de beszéd közben mint "pendő" is előfordul. A pendelynek két fajtáját ismerték: a/ a 13 szedet len"-1 és b/ a "szedett"-et, vagy "ráncos"-t. a/ A "szedetlen pendej"-ek közt van "szűk" és "bő pendej". A kettő között csak bőségben van különbség} mindkét