Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 14. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1969)

B. Paksa Katalin: A szegedi duda-hagyomány

czímén 100 frtot, mely a közbejött devalvatiók miatt most már 6 frt néhány krajcárra olvadt le. Szent Dömötörnek a pásztorok vádszentjének ünnep napján a parochia udvarában ügynevezett szolgafán főzték a juhászok bográcsokban a bürgepaprikást melyet a lelkészhez búcsúra jött vendégeknek, hová a Senator urak is hivatalosak voltak - ők így vittek be dudaszó mellett bográcsba az asztalhoz, melynél a juhászok nejei a szegediek híres süteményével bélesturuslepénnyel kedveskedtek azoknak; ebéd után pedig ugyancsak dudaszó mellett táncra kerekedtek a juhászok nejeikkel, melyet a hagyomány szerint reggelig folytattak ott a parochián a város urai is bevegyülván a tánczba. Kreminger Antal amint 1835. évben a parochia kezelését átvette, ezen juhász mulatságot azonnal beszüntette, de a városi pénztár fizeti most is még a búcsú ebéd költségeinek pótlására ama fenti csekély összeget". A barokk világra annyira jellemző ünnepélyes Tafelmu sik polgári változatára kell itt gondolnunk, amelynek a magyar főnemesség körében is virágzó hagyományai voltak. Nyilván Oltványi Pál tájékoztatásai alapján írta meg Kovács János sokszor idézett újságcikkét*"* Szent Dömötör napjáról, a dudások szolgálatáról. Közlésétől eltekintünk. A duda a szegedi szakrális néphagyományban is szóhoz jut. A helyi néphagyományról éles szemmel írogató Varga János^ majd száz évvel ezelőtt közli: "Az éjféli mise maga is olyan bizalmas, családias istentisztelet, a hová az ember pásztor-énekek dalolása és bőrduda hangjai mellett is betérhet, s a puszták népszerű bőrdudájával köszöntik a kis Jézust..." A hagyományt Móricz Pál /1870-1936/ is megerősíti. Több éven át ujságíróskodott Szegeden és megörökítette a szegedi népélet egy-egy mozzanatát. Öregek visszaemlékezései nyomán így ír a felsővárosi templom éjféli miséjéről: "A misemondó papok már távoztak az oltár mellől, midőn csodálatos hangszernek rivalgása sikolytott föl. Csodálatos alakok dülöngéltek be a templomba. A nép kíváncsian, izgatottan sorakozott előttük. A felsőtanyai me-