Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 14. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1969)

B. Paksa Katalin: A szegedi duda-hagyomány

zőkről, havas legelőkről jöttek a karácsony éjféli szent misére ezen küldöttek. Virágokkal varrott subájukat szőrével fordították kifelé. Hájjal kent zsíros hajuk a subára omlott. Kampós botjuk kopogott a templom kőpadlóján... Dudakíséret mellett énekelték; Nosza tehát hagyjuk, hagyjuk itt Nyájat és csordát. Betlehembe induljunk, Muzsikákkal ballagjunk. Fogd meg András a dudát, Én fogok furulyát, Menjünk Jézuskának köszöntésire. De üresen ne menjünk, ne menjünk, Ajándékot vigyünk; Egy kis tarka gedácskát, Fehér göndör báránykát Vigyünk Jézuskának. Ale, Alelujah. Báránykával Jancsihoz, /»/ Menj be te előre, Térdet hajtva üdvözjed, Velünk együtt tiszteljed. ildását nyájunkra, Malasztját szívünkre Kérjed és mezőnkre. Ale, alelujah. ... Sikoltoztak a dudák. Nosza zengett az ének is.Hajlongtak a kifordított subás pásztorok és a kegyes öregasszonyok karikában forogtak a templomban..." E duda-hagyományhoz tartozik,hogy Tápén még a közelmúltban is éjféli misén az orgona duda-szerű, Kását főzött