H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

Egyes egyházi és világi nagybirtokosok azonban még a XIX« század elején is megkísérelték a méhészet korszerűbb módszerekkel való fellendítését, hogy majorságuk hasznát ezáltal is növeljék. Igy a század első éveiben a tihanyi apátság tervezetet készíttetett a majorsághoz tartozó falvak méhe szkedésének . fellendítésére. Eszerint az apátság legtöbb falujában 50-50 kasból álló méhes létesítését kívánja, melyekből egyenkint 181 forint 10 krajcár jövedelmet vár. Közli a tervezet a beruházás költségvetését is, mely szerint egy kas méh beszerzési ára 3 forint. Egy-egy méhes felépítéséhez 200 robotnapot tart szükségesnek, építési költségüket pedig 2 forint negyven krajcárra tervezi, %y-egy méhész évi bérére 70 forintot irányoz elő. Az 50 kasból 70 raj méhet remél, azok mindegyike után pedig 25, összesen 1750 forint értékű mézet. A méz fontja ekkor 15 dénár volt. Sajnos, nem 86 tudjuk, hogy a terv megvalósult-e. A XIX* század első feléből az uradalmak majorsági méhészetére a már emiitetteken kívül vidékünkről csak kevés adat van. Igy gróf Zichy Károly 1845-ben kelt aprólékos gonddal összeállított erdővédelmi rendtartása megszabja az erdőpásztorok és vadászok feladatait, majd rendelkezik a méhészek téli munkájáról is. "Az Méhészeknek szinte télen által más dolguk sem lévén, az erdőket őrizni, és a vadászok 87 rendelkezéseitől függni fognak." E néhány próbálkozás, utalás ellenére is ugy látszik, hogy a méhészkedés a XIX« század első felében nem játszott nagyobb szerepet vidékünk majorsági gazdálkodásában. Som Ambrózy Béla

33 felsorolásában, sem méhészeti folyóiratainkban, 39 sem megyei monográfiáinkban nem történik róla emlités. f/ A feudális méhészkedés hanyatlása Az eddigiekből az tűnik ki, hogy a XVIII. század el-