H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

mindenütt olcsón összevásárolni á mézet és a viaszt, és a gubaccsal és a dohánnyal együtt akkor adják tovább, amikor legtöbb haszonnal jár.^

2 A parasztság érdekeinek ez az országszerte megnyilvánuló semmibevevése bizonyára egyik lényeges oka volt a jobbágyi méhészet hanyatlásának és a vállalkozó kedv minimálisra csökkenésének. A majorsági méhészet fellendülése azonban nem volt általános, - csak a legkorszerűbben gazdálkodó uradalmakban fordítottak rá komoly figyelmet - mert az irtás- és jobbágyföldek elvételével, az erdők és legelők kisajátításával elfoglalt, minél nagyobb nyereségre és gyorsabb tőkefelhalmozásra törekvő földesurak nagy részének a méhészkedés a sok más között csak kisebbik gondját képezte. Annál nagyobb lendülettel fogtak hozzá a század közepén a hatalmas erdők esztelen kiirtásához, égették a szenet s főzették a hamuzsirt, amely nélkülözhetetlen alapanyaga volt az óriási mértékben fellendülő üveg-, szappan- és salétromgyártásnak.

33 Emiatt, - de a szántóterület minél nagyobb mérvű növelése érdekében is - már a. XVIII. század közepén megkezdődött Dói-Dunántúlon az erdőkkel való rablógazdálkodás. Néhány évtized alatt egész erdőségeket vágtak ki. Ez rengeteg méhcsalád pusztulását vonta maga után, ami szintén érzékenyen érintette méhészkedésünket. De nemcsak a földesurak pusztították az erdőt, hanem a jobbágyok is. Mária Terézia urbáriuma a jobbágyság erdőhasználati jogát is korlátozta, szigorúan megtiltva számára az önkényes erdőirtást, sőt a kertelni való vesszőknek, abroncsnak való fának a kivágását is. A hatására megkötött uj contractusok a szénógetést, az élőfa pocsékolását, stb. is tiltották. Az erdőptásztorok szigorúan megbüntették mindazokat, akik engedély nélkül élőfát vágtak ki.

84 A királynőn kivül a megyék és a városok

35 is igyekeztek megakadályozni az erdők oktalan és sokszor céltalan pusztitását. De nem sok eredménnyel, mert csak a XIX* század elején kezdődött meg azok tényleges védelme.