H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)
A kidobólásra várd kast néha felfordított szék lábai, máskor három földbe vert cövek közé helyezték, de az is előfordult, hogy kis gödörbe rakták a kas csúcsát. A ráboritott üres kast előzőleg természetesen gondosan kimosták, mézesvizzel belocsolták, és lépvesszőket szúrtak át rajta. A müvelet végzésekor ügyeltek, hogy az anya is átmenjen az uj kasba, melyet a munka befejeztével a régi helyére tettek.^ Ezután a kidobolt kasban maradtakat kissé megfüstölték, majd a méhes előtt a földre rázták. Mikor a méhek magukhoz tértek, az anyakas helyére állitott méhlakásba repültek bej, ős elkezdtek épülni . Az elhagyott kasból ezután kivágták a lépeket. Ha sok volt a fiasitás, keretre kötözve vigyázva egy kaptárba tették őket, vagy lépvesszőre fűzve a következő, doboláshoz előkészített üres kasba tűzték. Igy a méhek is szivesebben elfogadták azt, sőt munkát is takarított meg számukra a méhész, kész fiasitást nyújtván nekik. A méznyerós e tavasszal alkalmazott módját legtöbb falunkban a már fejlettebb módszerekkel méhészkedő pap vagy tanitó gyakorolta leginkább. 0 ^ Példájukat csak kevés falusi gazda követte, pedig a korai méznyerés által ugyancsak jó jövedelemhez juthattak volna. Arról nem is szólva, milyen nagy örömmel fogadta a friss lépesmózet a gazdasszony s főleg a gyermekek. A kasok hasznának növelésére irányuló többé-kevésbé eredményes próbálkozások végül is meggyőzték méhészeinket arról, hogy csak a keretes méhlakásokkal való méhtartásnak van jövője. Ezért fokozatosan áttértek a kaptár használatára. Annál inkább érdekük volt ez, mert a közönség igényeinek növekedése következtében a kasok lépeiből kisajtolt, gyakran több éves mézet nem is tudták a kivánt árért értékesíteni, a 66 cukorfogyasztás növekedése és a mézeskalács-ipar hanyatlása^ miatt pedig a belföldi piac is jóval kisebb lett. A kasos méhészkedőssel kapcsolatos.itt ismertetett termelési eljárások már kipusztulófélben vannak, hiszen Nagykanizsa környékén a méhcsaládoknak legfeljebb 5 %-át
