H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

tartják csak kasban, olyan méhészt pedig alig találni, Étkinek kaptára egyáltalán ne volna. Ezek is érzik s tudják azonban, hogy termelési módjuk korszerűtlen és kevésbé jövedelmező, de többségük iskolázatlan és túlságosan is hagyományőrző, illetve idős ahhoz, hogy az elődeitől tanult gazdálkodási módon változtasson. Makacsságukat néha nyakatekert és helytelen okoskodással próbálják indokolni,mint azt a már többször idézett Dergez Bálint tette; "...Most számolja ki, melyikbül jön ki több méz,vagy abból az egy kaptárból, vagy hét kasbőlY Most, lássa, sokkal többre mentek a kassal mint a kaptárral, mert a kaptárból kétszer pörgettek vagy lO-lO kg mézet, de ha hat kast lefojtottak és mindegyikben volt csak 5 kg átlag, akkor is 30 kg volt nekie, és maradt is egy erős család..." Kaptárakkal termelő méhészeink szaktudása évről-évre có növekszik, termelőeszközeik tökéletesednek. Ezt bizonyitja alább közölt statisztikánk is, amely szerint az egy családra eső mézhozam vidékünkön évről-évre nagyobb, s igy a fejlettebb termelési eljárások alkalmazása következtében - mint az anyanevelés, v mürajok készitése, akácra illetve más tömegvirágzásra való vándorlás stb. - a méhészkedés egyre jövedelmezőbb lesz. e/ A "magméhek" kiválasztása és teleltetése Szeptember végén vagy októberben, midőn a méhlegelő már megfogyatkozott, ugy, hogy a méhek csak keveset és saját szükségletükre gyűjthettek, a méhész hozzákészült a következő évhez szükséges "magméhek" kiválasztásához.^^ Megemelgette a kasokat, s amelyik magára a méhpadra volt lesározva, azt este vagy korán reggel fölfeszitette. - Utána kiválasztotta közülük a méretre közepeseket, de amelyekben fiatal, népes és szorgalmas család tanyázott, s krétával vagy más jellel megjelölte őket. Ha több hasonló sulyu volt, előnyben részesítette azokat, melyek népe aránylag a legfiatalabb