H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)
herét 'iasit, gyorsan "ráverte az anyátlan családot egy erős kasra' 1 , melyben bőven volt még méz. Előzőleg azonban mézzel meghintette az elárvult családot, hogy a másik elfogadja, ne nézze rabiénak . A könnyebb egyesités végett a két kas népét sokan taplőfüsttel is elkábították. Mire magukhoz tértek, már együtt is voltak. A méhészek egy része a tavaszi kieresztéskor az őszszes kasokat megemelte, aljukat lesöprögette , hogy megkímélje méheit ettől a nagy munkától, s azok minden erejüket a fiasitásnak , gyűjtésnek szentelhessék. 1 ^ A letöredezett lépdarabokat vászonzacskókban gyűjtötték össze, belőle később viaszt sajtoltak, az elpusztult méheket pedig gondosan lapátra seperték és a méhes közelében elásták, hogy szerencséjük legyen hozzájuk. 13 Ha a vizsgálat során penészedést, féregrágást vagy betegséget észleltek a lépeken, megmeccették őket. ügyeltek azonban arra, hogy a megmaradt lépek vágási felülete ne maradjon egyenes és sima, az csúcsban végződjék, hogy a méhek könnyebben építhessenek hozzá ujat. 14 .4 kieresztés jeles napja egykor József napján volt. 15 Ilyenkor a gazda otthon tartózkodott, nem engedett asszonyt a méhek közelébe, és semmit sem adott ki a házból. Mondták azt is, hogy Sándor és József-napkor tilos a méhesgazdának magasra, pl. padlásra mászni, mert akkor a méhek is magasra szállnak rajzáskor. 1 ** A zajki Benkő István szerint: "...Itthon és József napján reggel korán föl szoktam kelni, harangszó előtt, akkor szoktam kiereszteni a méheket. Imádkozni kell a József tiszteletére. József napjára verradőra tollseprővel megemeltem a kast, ős szépen megsőpörtem. De előtte nagy késsel fölfeszegettem körül a kasokat. A Jézus nevében kibocsátom a hét határ ellen járó méheimet - mondta közben. - Be abban a napban, amikor a méheket kibocsátjuk, József napján, nem szabad elmenni hazulról, mert akkor távoznak meg a méhek eresztőskor." 1 "^