H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

állat bele ae költözzön* Megvizsgálták ilyenkor magát a kast ist hogy nem rágta-e ki valamilyen kártevő, s nem támadta-e meg a családot. Néha kicserélték a röplik dugó -ját, illetve a kas száját elzárd rongyot, papirt, kukoricaszár-darabot is* Mások a padlásra vagy a pincébe vitték a kasokat, nehogy megfagyjanak a méhek. h/ A tavaszi kieresztés Vidékünkön a kasok száját télre teljesen lezárni nem szokták, igy enyhe napokon néha már januárban is megjelent néhány méhecske a kas előtt* Tavaszi kieresztés alatt ezért népünk azt a tevékenységet érti, midőn a méhész kiveszi a kas dugóját, szükitőjét,^ s megvizsgálja, hogyan teleltek a bogarai . E munka naptári idejét többnyire az időjárás szabta meg. Igen enyhe tél után már februárban is sor kerülhetett rá, máskor csak március közepén, vagy annál is később. Függött ez a kasok népének magatartásától is. Ha ugyanis a kas oldalának megkopogtatásakor a méhész egyenletes, enyhe zsongást észlelt, tudta, hogy a méhek egészségesek, van elegendő élelmük. Ha azonban nyugtalanul sirtak , jajgattak , vagy ellenkezőleg, nem is reagáltak az ütögetésre, bizonyosra vette, hogy baj van velük. Ilyenkor a kas felső részén kötőtűt vagy drótot szúrt át, hogy megállapíthassa, van-e még méze a családnak. Ha volt, a drót ragadt a rátapadt lépeeméztól

. Ekkor - tovább kutatva a baj okát - vigyázva felfeszitette deszkájáról a kast. Hátrafelé megemelte, de mindig ugy, hogy a mozgatás a lépek irányában történjék, s megvizsgálta a családot, nem anyátlanodott-e el

. Télidőben, a fiasitás megkezdése előtt azonban nehéz volt ezt megállapítani. Ezért tavasszal figyelték a kast, hogy kirepül-e az anya párzani, gyüjteneke a méhek, hordják-e a virágport a fiasitáshoz, vagy pedi§ nyugtalanul szálldosnak ide-oda. Ha a méhész meggyőződött arról, hogy az anya elpusztult vagy beteg, keveset vagy csak