H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

czáskát verd le ot a méhek házban és soh el nem mégy onnént a méhek. "* E A bucsnszentlászlói kéziratban is szerepel karácsony ünnepe, mint az egészség, a szaporaság biztosításának jeles napja. Négyet közlők babonái közül: "Hogy az mihek egyík esztendőben gazdagok legyenek és ki telelyenek Karát so n napján egy rákot fogj és egy aj fazékba bé fedvén uj fedővel a rákot, ted az fazékba, fed bé és vacsorály az minden ételedből az asztalodrul azon fazékba egy-egy kitsínt vess, és vacsora után hátai hátra menvén meny a méhesbe fazekastul ásd §JU* 1 szokásnak nyomára már nem akadtam, a most következőt azonban Berzencén és Szentmihályhegyen is gyakorolták. H

Hogy pedig jő rajt ereszenek. Karátson étszakáján, midőn a templomba még végy egy kevés búzát az keszkenyődbe, kölest és mákot, és nálod tarts egész ünnepekbe, és mikor kiteszed miheidet, hintsd meg ezekkel azon helyet** Ismert Göcsejben az alábbi két analógiás varázslás is: "... Karát son éjeién magyarő pálcát szabjon és mennyen a templomba, ne nézzen fel magassan„ mikor visza jön, valahányszor megüti a kast, annyi raj lészen."'' "Rajzásról, Amely fonalat gonbolétnak két Karát son közöt, a benne való madzagot kösd arra a fára, ahova szereted, hogy szályon a raj." Valószínű, hogy az említetteken tul is számos méhészkedés sei kapcsolatos népszokás fűződött még a karácsonyi ünnepkörhöz. Erre következtethetünk a baromfi- és marhatartás terén észlelt rengeteg, szintén ehhez az ünnephez kapcsolódó, a jövő évi termékenységet biztosítani akaró hiedelemből is. Méhészeink azonban nem csupán a természetfeletti hatalmak segítségével kívántakméheik egészségéről, szaporaságáről gondoskodni. Maguk is tettek ennek érdekében egyetmáste Kemény tél idején például vastagon betakarták a kasokat hitvány ruhafélével, kukoricaszárral, szénával, szalmával. Azt enyhébb napokon megforgatták, hogy egér vagy más