H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

vasszal - naponként cserélik. A többé-kevésbé szilárdan és védetten megépitett méhesekben a már korábban ismertetett méhlakásokon kivül megtalálható a méhészkedéssel kapcsolatos legtöbb eszköz is, főleg akkor, ha a méhes biztonságosan zárható. Ezeket régi, kimustrált kaptárakon, kasokon, ládákon, polcokon, esetleg régi asztalokon tartják, vagy a tető koszorugerendája alá csúsztatják, aszerint, hogy milyen méretűek, s milyen gyakran van rájuk szükség. Az alábbiakban a régi tipusu falusi méhesek legjellegzetesebb felszerlósi tárgyait ismertetem röviden: A raj fogó; A méhes nélkülözhetetlen eszköze a raj fogó kas

. E célra általában az öreg , viseltes kasokat használják fel, s lehetőleg a csúcsosabb, nagyobb méretűeket, mert azokba könnyebb belerázni a bogarakat . Oldalukra spárga- vagy Irdtfogantyut kötnek, hogy abba akaszthassák a villát, csáklyát vagy a raj fogáshoz használt póznát. A dolgozatomban ismertetett kasok közül a 11., 18. és 21. ábrán bemutatottak szolgáltak a megszerzés idején erre a célra. Egyedi darab és külön figyelmet érdemel a Berzencóről származó raj fogó vagy korsó /47. ábra/.

33 Leírása: Vesszőből kötött, demijonra való kosár hamus-trágyás sárral betapasztva. Oldalán egy fül, fenékrésze hiányzik. Szájnyílását fadugóval szegezték be. Belsejében vállmagasságban két ágat szúrtak át keresztalakban, hogy a méhcsalád könnyebben megtelepedhessen. Sártapasztása repedezett, füle mellett egy helyen ki is törött. M«: 47 cm, Szi.: 5.8 cm, TÁ«: 23.2 cm. Készitette Dergez Bálint 51 éves csordás Berzencén. "Én ezt vagy 15 esztendeje csináltam, mikor csordás voltam. Ezt magamtul találtam ki, mert láttam, hogy a méhe-bogár milyen