H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

46. ábra: Csöpögtetős itató Pátróból István "méhitatója", melyet tulajdonosa 20 éve készitett, s a kert egy árnyas helyén tart. Tulajdonképpen 4 lábon álló, felül bádoglemeztálcás asztal ez. Alatta beépitett fakeret, amelyre hideg időben izzó faszénnel, parázzsal teli tálat helyeznek, hogy - főleg kora tavasszal, - amikor még fuj a hideg szél - a méhek meg ne fázzanak. A tálca egyik sarkán nyilast vágtak egy keskeny kis füstcső számára. Az asztal eleje lehajtható. A tálcán vastag réteg moha áll, hogy a viz lassabban párologjon, s a méhek bele ne fulladjanak. Az itató napi szükséglete 40 liter körül mozog, de ha nagyon mele| van, 60-70 liter vizet is utána kell tölteni. A készítmény északi és déli oldalára üveglemezt lehet ercsiteni, hogy t méhek erős szélben is meg tudjanak szállni . Az itatókat csaknem mindig a méhestől néhány méterre, de a kerítésen belül, széltől védett, árnyékos helyen tartják, hogy vizük ne melegedjen meg. A vizet - főleg ta-