Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 3-4. szám - Arányok és mértékek az átányi gazdálkodásban és háztartásban (Budapest, 1967)

I. Munka

Az átányi családok életében nincs éles határ a munkában s a munka nélkül töltött idő között. Megkülönböztetik az erőfeszítések és a lazi s, pihenés idejét, a köznapokat és az ünnepeket. Ezek a határvonalak azonban nem pontosan a munkát s a nem-munkát különböztetik meg. A téli napok pihenő jellegé vei például nagyon jól összefér, ha a gazda közben kosárkötéssel, kefekötéssel vagy vizes palackok vesszővel való befonásával bibelődik, vagy hosszan szeretettel kefélgeti a lovak szőrét. Bizonyos munkák meg vannak engedve ünnepnapon is, illetve az ünnepek kevésbé ünnepi időszakaiban /ld. az "Idő" fejezetben/. Vannak napról napra ismétlődő teendők a kertben is, a háznál is. A kertben ilyen a kiganajozás, az istálló rendbe tétele, almozás, a jószág megtisztítása, etetése, itatása - napjában kétszer. Bent a háznál hasonlóan ismétlődik takarítás, fűtés, főzés, mosogatás. Székről a mindennapos teendőkről agy beszélnek; "vígeződés" - tulesés a természetes napi kötelességen. A voltaképpeni munka ezeken a napi rutin-teendőkön tul történik: a "külső munka", a határban a kapálás, kaszálás, aratás s a többi, bent a háznál, az aszszonyok tevékenységi körében a meszelés, tapasztás, mosás, fonás-szcvés, disznóölés,félig-meddig idetartozik a periodikusan ismétlődő kenyérsütés is. Az idősebb átányi generációk tagjai büszkék voltak paraszti munkájukra: a gazdák azért a függetlenségért, amivel maguk szabták meg tulajdon munkájukat és családjuk munkáját, nem voltak "másnak keze-lába", s azért mert ők tették termővé a földet s adták az embereknek a kenyeret, az élet alapját. Ebben az öntudatban a vagyontalan napszámosok,szolgák is osztoztak. Madarász János, aki hol cselédkedett, hol napszámos volt, büszkén vallotta: "a világ első kerekét mi