Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 3-4. szám - Arányok és mértékek az átányi gazdálkodásban és háztartásban (Budapest, 1967)
I. Munka - Munkavállalás a saját gazdaságon kivül
kapált - megvolt a kukoricája, ölhetett disznót. Tavaszkor, míg az ültetés be nem jött, meg ősszel egy-egy hónapra Pestre ment - megkereste a ruhának valót.' 1 Tagy tömörebben: "A zsellér aratásba megkereste a kenyérit, napszámba a ruhát és az adót - öt hónapig télen otthon vót, nem dolgozott semmit." Ebben a században ez a mondat annyiban változott, hogy a pénzkereset forrása a napszám helyett egyre inkább a fővárosban végzett munka lett; "pesten megkereste a ruhára valót." A gazda szégyellte, ha pénzért kellett olyasmit vennie, amit megtermelhetett volna maga.?élig-meddig hasonló módon szegy eilte,vagy tartotta legalább is nem rendjén valónak a zsellérember, ha pénzért kellett megvennie olyasmit, amit munkája után közvetlenül, természetben megkaphatott volna. A pesti munkára indulók nagy zsákban vitték magukkal a két hétre való élelmet: egész kenyereket, száraztésztát, krumplit, kis fazékban a zsirt, hagymát. Egyesek büszkén emlegették, hogy hat évig, vagy nyolc évig dolgoztak Budapesten anélkül, hogy egyszer is "pesti kenyeret" vettek volna. A kenyeret otthon sütötte meg feleségük olyan lisztből, amit közvetlenül munkájukkal kerestek meg. A munkavállalás igazodása a szükségletekhez azzal járt, hogyha az évi élelem, fűtőanyag, ruházat stb. biztosítva volt, erősen csökkent a további munka indítéka. Sem a munka, sem a kereset nem volt cél vagy erkölcsi kötelezettság önmagában - ha kamrája tele volt s a helyi normák szerint családját ellátta, a zsellérember nyugodtan pipázhatott a keiience mellett, s járhatott tanyázni télen az istállókba. Ezt a magatartást a mult századi gazdasági szakírók is észlelték és igen rosszallták;"A paraszt megszokta, csak annyit dolgozni, amennyire élete fenntartására múlhatatlan szüksége van. Ha szükségének kiállítása többe kerül, többet, ha kevesebbe, akkor kevesebbet dolgozik...' 1 *" Az uradalmak nehezen kaptak napszámost például a cukorrápatábIák fárasztó, újszerű megmunkálására, mert szükségleteik biztosítása után
