Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 3-4. szám - Arányok és mértékek az átányi gazdálkodásban és háztartásban (Budapest, 1967)

I. Munka - Gazdálkodás a fizikai erővel

szíját és emelték fel - ez a közvélemény szerint könnyebb, mert "nyakkal nagyobbat lehet emelni". Máskor társa nyakába ült egy legény és arra kerestek vállalkozókat, aki egyszerre vállára emeli kettejüket. Ha zsákok voltak kéznél, teli zsákok felemelésében versengtek. Gyakori próba volt: nehéz zsákot vállra emelni egy vékában állva, anélkül tehát, hogy a versenyző álltó helyéből elmozdulhatott volna. 1964-ben is megtörtént, hqgy valaki fogadásból három zsákot /darabonként 80 kiló terheléssel/ vitt be a malomba; kettőt két vállán, egyet rajtuk keresztben. Ezek a teljesítmények már fölötte vannak annak, "amit egy ember bír". Eféle versengés "legényi virtus", megállapodott férfiak ilyenben nem vesznek részt. A próbák elmennek néha azokig a veszélyes határokig, ahol a túlterhelés sérülést okozhat. Több halálos baleset fűződik fiatalok erőpróbáihoz. Az imént idézett Varga László sógora abba halt bele, hogy fölemelte és arrébb tette egy kocsi farát 8 mázsa vályoggal megterhelten. /Rakott kocsi végét megemelni szintén Alföldszerte ismert próbája volt az erőnek./ A Kollát család őse a multszázad közepén zsákemelésben szakadt meg. Sokan sérvet kaptak a túlzott erőfeszitéstől, akár versengésben, akár munka közben vállalt tul nagy feladattól. "A sérv java az embereknél büszkeségből van" - mondják - "túlságos terhet vett magára vetélkedésből." Ezek a veszélyes határok megvannak az állatok igénybevételénél is.Különösen a lovakra kell ügyelnie.az embernek mert "maga-magára se vigyáz". "Vannak olyanok,ha melegszik, annál jobban mén - addig menne míg fel nem bukik. Olyan bolond is van,annyira megy,hogy megvakul,ha az ember ereszti." Egyes lovak ugyanis "szemükre dolgoznak",megvakulnak a megerőltetést ől.Kaphat a ló belső bajt is,vagy megrokkanhat a lába, ami nagy értékcsökkenés a vásáron és nagy szégyen a gazdára. Az ökör bölcsebb, "az már ügyel magára, ha az öt-hat esztendőt meghaladja,nem kell már visszafogni,hogy ne menjen olyan gyorsan." A fiatal tinó még sietne,de "utójára a tinó is megtudja, hogy hiába igyekszik, nem végzünk el soha."