Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1967)

P. Madar Ilona: Sárrétudvari hiedelmek 23

talódást kivannak. Részvétnyilvánitáskor hívják meg a hozzátartozókat a halotti torba. Beszélik az "ecceri" asszonyról, hogy a halotti toron nagyon "feltöltögetett", sok bort ivott és az udvaron "danolgatott". A szomszédok megbotránkozva szóltak át a keritésen; "Nem szígyelli el magát szomszédasszony, máma temettik az urát, oszt mán danol". "Ó az ilyen hosszú napon három embert is el lehetne felejteni" válaszolt az özvegy. Az elhunytat nem szabad gyakran emlegetni.Az idősebbek rászólnak a fiatalokra: "Hagyjad! hadd pihennyék". Ugy tartják, hogy ha a halottat emlegetik, annak figyelnie kell. A következő adatokat több közlőtől gyűjtöttük ugyan, általánosnak mégsem mondhatók: "Azt hallottam, hogy volt egy öreg néni, aki minden délben kivitte az ebédet a sírjához az urának. Olyat is hallottam, hogy pálinkát vittek ki a sirhoz egy asszony a kut utcán, aztán rálocsolta a sírra." "Az öreg Bodónak a gyermekét az Isten ítélete érte az ólba /agyonütötte a villám/. Oszt attúl kezdve minden István napján kivittek egy liter pájinkát a temetőbe, rálocsolták a sirra, oszt azt mondták, igyál kedves István fiam, több nevednapját érjél, mert hogy nagyon szerette a fiu a pájinkát." "A gyújtogatok sirján kórót égettek." "Az öreg Sándor bácsi azt is mesélte, hogy a pákászokkal úgy éltek /ugy bántak/, mikor meghaltak, hogy a vízbe izélték el őket. A ruhában beletették a csónakjába, oszt úgy eleresztették." "Az öngyilkosoknak nem volt helyük a temetőben, csak az árkon kivül, mert aki önmagának gyilkosa, menyországnak nem lehet lakosa". A temetőbe való járás temetés után 3-4 hónapig tart. "Ahogy felejtünk, úgy maradozunk el." Az udvari temetőben kevés gondozott sír található. Az öregek szerint