Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1967)

P. Madar Ilona: Sárrétudvari hiedelmek 23

hozzátartozók, mint a házban, baloldalt a nők, jobboldalon a férfiak. Búcsúztató után elindul a szekér az udvar "hátuljárul" - végéről - a fejfa már oda van készitve a szekérre, mellé helyezik a koporsót. A fentiekből kiindulva, lábbal a kapu felé. A temetési menetben külön csoportot képeznek a férfiak is, a nők is, a férfiak mennek elől, utánuk a nők. A temetési menettel nem szabad szembe menni, le kell menni egy másik utcába, vagy meg kell állni. Ha nem lehet kikerülni, akkor köszönni kell a halottnak: "a férfiember leveszi a kalapját olyankor". Előfordult már az is, hogy a temetési menet lakodalmas menettel találkozott. Akkor a zene elhallgatott, a fiatalok se énekeltek, mindenki megilletődött, levett kalappal húzódtak félre, utat adva a temetkezőknek. Tan olyan halott, akit templomba visznek, de csak a purtikusba /előtér/, mostanában meg a szekéren hagyják. A sirhányók is bemennek, szerszámaikat, - kapát, lapátot - a templom falához támasztják, azt nem viszik be. Sokan maguk is kivül maradnak. Szólni kell még a fiatalon elhunytakról. Az eladó lányt és a legényt "jányok-fiuk vittík ki" /ti. a temetőbe/. Fehér ruha volt a lányokon, vállukon fehér szalag. A koporsó felőli oldalon volt vállon a szalag. A legényeken sötétkék ruha volt, bal karjukra fehér szalagot tűztek. Három rúdon vitték a koporsót, tehát egyszerre hatan emelték. Mellettük haladtak a váltók

, ugyanúgy felöltözve. A temetőbe érve vigyázva kellett menni, nem volt szabad a sirra lépni. A sirhoz érve belehelyezték a rudakat a sirba. A koporsót a sir szélére helyezik. A pap rövid imát mond. Amíg behantolják a sirt, énekel a gyülekezet. A koporsó sirbatétele előtt tépni szoktak a szemfedőből, hogyha valaki "sokáig búsulna" az elhunyt után, megszagolt áthassák, esetleg meg is füstölhessék vele. Azután odajárulnak a temetésen résztvevők a gyászolókhoz és vigasz-