Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1967)

P. Madar Ilona: Sárrétudvari hiedelmek 23

Sir Általában régi családi sírhelybe temetkeznek. Bitkán fordul elő, hogy valaki "uj sirt fogjon". A sirt csak a temetés napján szabad kiásni. "Az öregek nagyon meghőköltek - megrettentek - ha a sír éjszakára nyitva maradt, mert a rosszak megszánhatták

1

' olyankor. A sir nagysága a koporsótól függ, de annál sokkal nagyobb. Általánosan két méter hosszú és jó - bő - és egy méter széles. A mélysége 7-8 ásónyom, kb. két méter. Amikor a sir elkészül, a talált csontokat berakják a padmaj sarkába, kevés földdel betakarják, "hogy ne fájjon a gyászolóknak a rokoni csontok látása." A sírban a két főhely a szülőké, a gyermekek oldalpadmajra kerülnek. A fejfa kelet felé néz. A sírban a halott ugy fekszik, hogy feje nyugat, lába kelet felé legyen. Egyesek szerint azért, mert keletről jöttünk, mások ugy vélekednek, hogy a feltámadáskor, amikor felül a sírban, akkor a nappal szemben kell lennie a halottnak. Temetés A halál beállta után negyvennyolc óra múlva temetnek. Bent a házban a koporsó mellatt a rokonok állnak, jobb oldalon a nők, baloldalon a férfiak. Utoljára megnézik, megsimogatják, esetleg megcsókolják, leveszik a pénzt a szeméről, kioldják a lábát, leoldják az állát. Sokhelyütt az arcán felszakítják a szemfedőt és széthúzzák, hogy lásson a másvilágon. Utána lezárják a koporsót. Mindenki sir,amikor szegelik. Két fiatal ember, - lehetőleg rokon - felveszi a koporsót és lábbal előre viszi kifelé, "hogy vissza ne lásson, mert ha visszalátna, visszajárhatna". Közben másik két ember viszi a székeket, arra helyezik az udvaron a koporsót, a fentemiitett ok miatt szembe a konyhaajtóval, merőlegesen a házra, fejjel az ajtó felé. Az udvaron a búcsúztató idején ugy helyezkednek el a