Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1967)

P. Madar Ilona: Sárrétudvari hiedelmek 23

szélnek, M

Mig az utolsó kapa főd rá nem hull a halottra, addig mindent hall." Éjfél tájban "elszállnak" /hazamennek/ és a házbeliek lefekszenek, de nem abban a szobában. Ott csak a lámpát hagyják égve, A siratókról és a siratóasszonyokról csak "hallomásból" tudnak. Fejfa A halált követő napon készitik a fejfát. Akácfából, melynek a vastagsága a gazdagságot jelképezte. A fejfa készítői barkácsoló emberek. A fejfa szinét a koporsóhoz hasonlóan a kor határozza meg. Ha egy fa koronáját gyakran letörte a vihar,a hányatott életű ember azt kérte fejfájául, hogy az ő összetört és újra erőre kapott életerejét jelképezze. A sárrétudvari temetők fejfái csónak alakúak. Homlokukon a füzfarajz a leggyakoribb, akadnak azonban ettől eltérő ábrák is. Az egyik fejfán nyolcba osztott kör található. Mikor a halott leányát felkerestem,érdeklődtem a fejfa ábra iránt, a következő választ kaptam: "Eleget bántotta szegény anyámat, hogy mir érdemelt szegény apám ilyen fejfát, mikor kegyes istenfélő ember vót." Van olyan fejfahomlokrajz, amely egy napot, s belőle kinőve nagy fát ábrázol. Van ágasfát, kigyóvonalat ábrázoló homlokrajz. A fejfakészitők, készíttetők nem ismerik az ábrák jelentését. Ugy válaszolnak az érdeklődésre, hogy ők is mástól látták. A fejfák feliratának kezdetei: A B F B A. jk boldog feltámadás reménysége alatt./ A folytatás jobbára vallásos szövegből áll.